Komoly várakozás előzte meg részemről az új Amon Amarth albumot, melyet csak növelt az ízelítőként közzétett "Cry of the Black Birds" és "Runes to My Memory" nóták meghallgatása. A svéd viking metalosok hatodik nagylemeze végül "With Oden On Our Side" címmel látott napvilágot a Metal Blade Records gondozásában, és előre leszögezem, hogy eddigi legjobb lemezüket készítették el. No, de nézzük részletesebben...

A hatodik lemezre már elvárható, hogy egy bandának meglegyen a saját stílusa, saját arculata, ez az Amon Amarthra abszolút igaz. Az eddigi munkáik kvintesszenciájának tekinthető ez a lemez, minden benne van, amitől egy Amon Amarth lemez az, ami. A dalok szövegei most is az északi mitológia történeteiből, valamint a viking múltból merítenek, a zene pedig egyszerre durva, ütős és dallamos. Az Olavi Mikkonen és Johan Söderberg gitárduó rendkívül fogós témákat hozott össze és szerencsére nem szólózzák szét a dalokat, az a kevés szóló pedig pont a helyén van. Fredrik Andersson dobos változatos játéka is fontos építőeleme az Amon Amarthnak éppúgy, mint Johan Hegg énekes (aki nagy szakállával autentikus viking harcos látszatát kelti) mély tónusú, erőteljes, durva, de teljesen érthető vokálozása. Az előző albumhoz képest itt szellősebbnek érzem a hangzást, ennek fő oka az, hogy most újfajta (H&K Triamp) gitárerősítőkkel dolgoztak, nem annyira tömény az egész, mégis erőteljes - jó munkát végeztek a Fascination Street és Cutting Room stúdiókban.

A lemez mind a 9 dalát áthatja valamiféle magasztos, fenséges hangulat - legalábbis nekem ezt nyújtja. Értem ez alatt azt, ahogy egy harcos halálfélelem nélkül vonul a csatába, büszkén küzd, és ha meghal sem számít semmit, hisz vár rá a Valhalla! De inkább álljon itt a lemezt nyitó "Valhall Awaits Me" refrénje, az mindent kifejez:
"Sword in my hand Axe on my side Valhall awaits me Soon I will Die"

Nem mennék bele a dalok részletes kivesézésébe, csak pár dolgot emelnék ki. Számomra legjobb nóták a lemezt nyitó "Valhall Awaits Me", a "Runes to My Memory" (melyről az első klip készült), valamint a "Cry of the Black Birds" (mely a második klipes nóta). Általánosságban elmondható, hogy a középgyors témák uralják a lemez, ez alól kivétel az utolsó előttiként elhangzó "Under the Northern Star", mely egy szomorkásabb hangvételű dal, már-már Katatonia-s finomsággal nyit, valamint az "Asator", amely a lemez leggyorsabbja.

2006 végén az Amon Amarth hazánkban járt, hogy bemutassa a nagyérdeműnek a jelen írás tárgyául szolgáló albumát, s azt hiszem bátran állíthatom, hogy senki sem távozott csalódottan a buliról. Nagyszerűen működnek a dalok élőben is.

Mindezek után nem tudom kell-e még bármit is hozzáfűznöm, a pontszám nem lehet kérdéses, nyugodt szívvel ajánlom a "With Oden On Our Side"-ot minden olyan metalrajongónak, aki szereti a férfias, odabaszós, de dallamokat sem nélkülöző északi fémzenét!