Ámr (2018)
 
Eklektikus, analóg szintetizátorokkal megbolondított albumot ígért Ihsahn.
"És úgy is lett!”

Az Ámr az ex-Emperor főnök hetedik nagylemeze és kb. mindent fölvonultat, ami eddig jellemző volt a norvég Mester zenéjére.
A szó eredeti értelmében vett progresszió nem sajátja e szűk háromnegyed órás korongnak, lévén nem található rajta semmi új, meghökkentő, a művésztől eddig még nem hallott megoldás. Sőt, már a klasszikus értelemben vett fekete fémet is csak nyomokban tartalmaz. Ettől függetlenül még mindig az extrém prog. metal skatulyába tudnánk leginkább behelyezni, már ha valaha is volt értelme a különböző stílusmeghatározásoknak…
Amúgy meg 100%-os Ihsahn-muzsika hallható a CD-n, a jól megszokott magas minőségben!

A kvázi slágeres Arktis. és az előzetes nyilatkozatok tükrében joggal várhattunk egy újabb letisztult, dalközpontú lemezt. Na, ehhez képest a kezdő Lend Me the Eyes of Millenia tüskéssége pont, hogy ellentmondani látszik az elvárásoknak.
Kapásból analóg szintivel indít, majd érkezik Ihsahn védjegyszerű, gégemetszett extrém vokálja és egy gyors, szimfonikus black metal tétel kerekedik ki az egészből, ami nem lógna ki az utolsó két Emperor-ról sem. Hiába várjuk, nem érkezik a feloldás, mondjuk egy tiszta/dallamos énekes refrén képében, végig csak károgás hagyja el hősünk torkát.
Szokni kell ezt a szerzeményt, főleg azoknak, akik a populárisabb Ihsahn-t kedvelik.

Az elsőként nyilvánosságra hozott Arcana Imperii viszont már jóval emészthetőbb nóta, ami nagyban köszönhető az emlékezetes refrénnek és annak, hogy legalább fele-fele arányban hallható benne extrém és tiszta vokál.



Nem mellesleg az Opeth gitáros Karl Fredrik Henry Åkesson, akit általában csak a Fredrik keresztnévvel illetünk, egy hatalmas szólót ereszt meg a dalban.
A Sámr tovább finomítja az összképet, olyannyira, hogy a legutóbbi, prog. rockos Leprous lemezről lemaradt tételnek is hihetnénk. A végig tiszta éneket alkalmazó szám szólója zseniális, hiába, Ihsahn sem rossz gitáros ám! A refrén meg, az alatta színesítő vonósokkal James Bond főcímdalokra hajaz!
A One Less Enemy riffjei az Arcana Imperii-ével rokonok, bírom, ahogy brummog a hét (vagy nyolc) húros Vegard Sverre kezei alatt. A gitárszóló még ikerbe is átvált olykor, a vokálstílus pedig újból váltott.
A Where You Are Lost and I Belong érdekessége, hogy "marching drum” is hallható a "normál” dob mellett. Előbbit Angell Solberg Tveitan kezeli, a dobszerkó mögött pedig Ihsahn állandó "bűntársa”, az ex-Leprous ütős, manapság a blackjazzes Shining-ban ritmizáló Tobias Ørnes Andersen csücsül.
Ez a dal is a lemez lágy oldalát képviseli.
Ergo a következő track, azaz az In Rites of Passage keményebb vizekre kell, hogy evezzen.
És meg is teszi!
A 02:12-től kezdődő szintis témázgatás eléggé Kátais, de ez legyen a legnagyobb bajunk!
Az utolsó két versszakot meg olyan szépen, lágyan dalolja Ihsahn, hogy majd’ elolvadok!
Ettől talán csak a Marble Soul kimondottan fogós, slágeres refrénje emlékezetesebb.
Twin Black Angels címmel pedig írt egy rádiós slágert a Mester! Erre tényleg nehéz szavakat találni, mert ez a szintipopos/rockos dal egy bátrabb A-Ha műhelyéből is kigurulhatott volna anno. Azért a vége felé csak beiktat pár károgós sort Ihsahn, majd azt követően a szinte a capella, leheletfinom ének a Paradise Lost elektrós albumait idézi. Persze a gitárszóló itt is átrepít egy másik dimenzióba!
Mintegy keretként a Wake a kezdő nóta mellett a másik leggyorsabb szerzemény, csak ebben nem kevés dallamos vokál is hallható.

Érdekes lemez lett az Ámr!
Könnyen emészthető, meg nem is...
Nekem mondjuk simán lecsúszott, bírom a szélsőségeket, melyek között mozognak a dalok. Amúgy sem vagyok eklektika-ellenes.

Sőt, szerintem egy újabb bátor húzás ez ettől az öntörvényű alkotótól, aki egyeseket már a szemüvegével is meg tud botránkoztatni… :D


Ihsahn_Amr_2018
Kiadó:
Stílus:
Extrém prog. metal
Értékelés:
 
Pont
: 9.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Lend Me the Eyes of Millenia (05:47)
2.Arcana Imperii (04:53)
3.Sámr (05:27)
4.One Less Enemy (05:17)
5.Where You Are Lost and I Belong (05:12)
6.In Rites of Passage (04:04)
7.Marble Soul (04:03)
8.Twin Black Angels (04:39)
9.Wake (04:27)
Írta:
oldboy
2018. június 12., kedd, 19:31
Facebook:
oldboy 2018. június 13., szerda, 14:18
oldboy
Csatlakozott:
2008. július 25.
Hozzászólások: 1898
Válasz farrrkas üzenetére:

Teljesen egyetértek!
Néhány hallgatás után egyébként annyira fülbemászó, mintha ezer éve hallgatnám. Nekem még Dream Theater-szerű dolgok is feltűntek benne.


Köszi! ;-)
Egyes témák, megoldások már korábbi lemezein is utaltak kissé a DT-re, de szerintem inkább a Leprous oda-vissza hatása jellemző Ihsahn-ra, érthető okokból.
Végül is családban marad a dolog... (hrhr)
farrrkas 2018. június 13., szerda, 11:28
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 448
Teljesen egyetértek!
Néhány hallgatás után egyébként annyira fülbemászó, mintha ezer éve hallgatnám. Nekem még Dream Theater-szerű dolgok is feltűntek benne.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.048 seconds to render