A dicső harcosok felöltik vértjeiket, kézbe veszik a rovátkolt fejszéiket és üvöltve rontanak az otthonukra törő ellenségre.

A főként szimfónikus The Path of Immortals kiváló bevezetése a Nokturnal Mortum negyedik nagylemezének. Az ukrán banda ars poeticája a természet méltatása, pogány eszmék nagyszerűsének lefestése, eleddig szimfonikus black metal volt a képviselt vonal, de ez a rendhagyó kiadvány most más irányt mutat. Minderre ékes példaként szolgál a kettes szám, az I Feel the Breath of Ragnarok. Knjaz Varggoth nyers hangja feléleszti a szunnyadó lelkeket, az aláfestő szimfónia, melankolikus gitárjáték élményszámba megy, minden másodperce élvezetes ennek a nyolcperces szerzeménynek. A következő szám egy instumentális darab, a sejtelmes Stardust. Hagyományos ukrán hangszerek kapcsolódnak be a középtempójú, címadó Weltanschauung erejéig. Egyes részeknél az énekes hangja kiköpött Csihar Attila, biztos sokat hallgatták a DMdS-t... A Sorrow of Native Lands már a második instrumentális darab ezen a kiadványon, de ez teljesen elkölöníthető a Stardust-tól. A fájdalmas furulyajátékot vélhetően valamely ukrán pengetős hangszer kíséri. A remekbe szabott tétel, a Hailed Be the Heroes: a hazájukért életüket áldozó, ereikben büszke vér csörgedező honvédeknek állít fejfát. A Dance of Fire and Steel ismét egy olyan szám, amihez nincs ének, az ilyen számok sorában így már a harmadik. Ez a darab annyira nem érintett meg. Ezekután jön el a The New Era of Swords ideje, ami egy dallamosabb, lassabb, mélyebb track. Újabb instrumentális szerzemény következik: Endless Vast Swamps, pontosan nem kivehető a hangszer, de valamiféle aerofon lehet. A 10. szám a The Knots Upon the Thread of Fate, ami a tudatalatt hiányolt fémesebb témákat juttatja érvényre, bár továbbra is fennmarad a szintetizátor. Az ukrán szomszédok eztán újabb instrumentális szerzeménnyel boldogítanak: Harvesting the Seeds of Death. Itt a furulya más megvilágításba kerül, teljesen más dallamok hallhatók, mint mondjuk az ötös számban. Velem kissé ázsiai, keleties beütést éreztetett. Végtelenül mély, melankólikus szám a The Taste Of Victory. Az énekesi posztot egy vendégzenész veszi át erre az egy számra, hogy tiszta vokált is hallhassunk. A hosszú szövegen csak átfutottam, de valamiféle valós történelmi eseményről is megemlékezett a írója. Végezetül a The Way of Glory nevezetű ambient/instrumentális darab mutatja meg az ősi rúnákkal díszített kijáratát a Nokturnal Mortum által előidézett misztikus labirintusnak.

Az erősen ajánlott lemezek közé sorolnám!