A
Mamazone kiadóból kivált emberkék által életre hívott
Pongo Pongo Collective első kiadványa a
Turbo akusztikus lemeze. A zenekaré, amely tavaly bejelentette, hogy parkolópályára helyezi magát. Föl nem oszlottak, de csupán őrlángon működnek. Személy szerint bízom benne, hogy minél hamarabb újult erőre kap ez a láng és továbbra is fáklyaként fognak világítani
Tanka Balázsék a hazai progos rockzene egén.
Mindenesetre a
Lullabies for Awakening-gel egy régóta dédelgetett álmukat valósítják meg. Pályafutásuk kezdetén is késztetést éreztek akusztikus dalok írására, születtek is ilyen szerzemények, de nem szerették volna ezekkel megtörni az ismert stúdiólemezeik lendületét, meg akarták hagyni azokon a rockos élt. A friss korong tehát az eddigiek koncepciójába kevésbé illő, nyugis, meditatív nótákat tartalmaz. Újakat, egy-egy már rockos verzióban megismert régebbi tétel átiratát, és az akusztikus koncertjeiken nagy sikert aratott
P. Mobil klasszikus feldolgozását. Mindezt bő 63 percben.
A digipak CD gyönyörű, a borítón látható evező figura az
Avalon című daluk
„We’re in the same boat” sorát juttatja eszembe. A külsőségeken túl amiatt is érdemes megvásárolni a korongot, mert a bandcampen is elérhető digitális verzión nem szerepel az
Én akartam így, és a
Lámpagyár.
Az akusztikus albumokat általában nem lehet bármikor föltenni. Nincs ez másként a
Lullabies for Awakening esetében sem. Nyilván háttérzeneként mindig jó választásnak tűnhet, de ha a zenehallgatást, mint fő/odafigyelést igénylő tevékenységet végezzük, akkor kell hozzá az a bizonyos hangulat. Ha ez megvan, akkor maximális élmény, ha nincs, akkor érdemes félretenni a CD-t és a megfelelő lelkiállapotban elővenni. A lemez ellentmondásosnak tűnő címe gyanítom abból adódik, hogy egyes számok altató, nyugtató, relaxációs hatást válthatnak ki a hallgatóból, míg mások élénkítőleg hatnak. Zenei/hangulati szempontból nyilván adja magát a "kistestvér”
Kaldera neve, de a
Bakó Johanna énekével megtámogatott
Moonchild speciel az utolsó két
Anathema album világát idézi. Tehát csodaszép, katartikus, kifinomult, érzéki. Az olyan "régi ismerősnek” számító dalok is tartogatnak meglepetéseket, mint a
City of Satellites, vagy a
Liquid Silver. Előbbiben egy Waldorf kórus működik közre, utóbbiban pedig a
Tárkány Művek vezetője
Tárkány-Kovács Bálint cimbalmozik. Szerintem fantasztikus az általuk játszott neo-folk/világzene, aki fogékony erre a műfajra, feltétlenül nézzen utánuk! Nem bánnám, ha a készülőfélben lévő új lemezükhöz viszont hívnának valakit a
Turbo legénységéből!
A csak a fizikai CD-n található két magyar nyelvű nóta szintén remekbe szabott. Az
Én akartam így az első, lemezen is megjelent anyanyelvű
Turbo szerzemény, a
Lámpagyár átdolgozását pedig nem véletlenül szerette meg a közönség. Meg a rádió.
A
Lullabies for Awakening-en egy másik arcát mutatja a
Turbo. Nem a tőlük megszokott lendületes, elektromosságtól feszülő, lüktető rockosat, hanem a szelíd, merengőst.
Szerencsére ez az akusztikus dalcsokor is ugyanolyan minőségi muzsikát rejt, mint az eddigi műveik, csak máshogy érdemes hozzá közelíteni.
Higgyétek el, meghálálja a figyelmet, amolyan hálás jós(z)ág. :)