Baráti áron tölthető le a Napokon zenekar harmadik albuma a csapat bandcamp oldaláról!
Gondoltam kezdésként idebiggyesztem ezt az infót, azok kedvéért, akik csak a cikkek elejébe szoktak beleolvasni… :D

Mivel én már letöltöttem a lemezt, a honlapjukról elérhető második opusszal, a Barabbassal egyetemben, úgy gondoltam írok egy kis kedvcsinálót, mert szerintem sokak érdeklődésére tarthat számot a Napokon. Bevallom, eddig én sem ismertem őket. Pedig zeneiség, és szellemiség tekintetében is rokon lelkek ők a Turbo és a Grand Mexican Warlock zenekarokkal, melyek korongjairól írtam már recenziókat.
És gyanítom nem csak rokonlelkek, hanem cimborák is a csapatok tagjai. Nem lehetnek véletlenek a közös koncertek…

A Napokon saját muzsikáját art-rockként aposztrofálja, ami kiadványaik ismeretében valóban helytállónak bizonyul. Alapvetően ők is a ’60-as, ’70-es évek pszichedelikus zenéiből táplálkoznak, de modern, mai fertőzések is felütik fejüket dalaikban.
2010-es bemutatkozó korongjukat (Are You Happy) még nem hallottam, de a Barabbashoz képest a Borders of Babylon fejlődésről, letisztultságról tanúskodik. Nekem jobban is tetszik elődjénél. A zenei agressziót szinte a minimálisra csökkentették, Kacsoh Dániel énekes ritkán ragadtatja magát extrémebb, ordítozós vokalizálásra. Nem is baj, hisz aki ilyen jól tud énekelni/kellemes orgánummal rendelkezik, használja is ki adottságait!

A nyitó, lassan hömpölygő verzével, majd robbanó refrénnel ellátott Revolutionistben olyan finoman adja elő a versszakokat, hogy még Dave Gahan (Depeche Mode) neve is beugrott.



A zenei, hangulati kettősség erre a nótára is jellemző, aztán a későbbiekben is vissza-visszaköszön. A Socialistban Mózes Zoltán törzsi jellegű dobolása kapcsán, majd a refrén hallatán, sőt Kolozsi Péter bőgőzése miatt óhatatlanul felmerül a Tool neve.
A dal második fele fejlődik igazán toolossá, extatikussá.
Gyönyörű dallamokkal operál Dani a Politicianben, mely szerzemény az Incubust is eszembe juttatja. A Ratkóczi Huba - Egri Gábor páros gitárjátéka figyelemre méltó. Sokszínű, többdimenziós, agyas, hangulatos. És még megannyi jelzőt fel lehetne sorolni rájuk. A Scanner a legrövidebb, és talán pont ezért a legnagyobb slágerpotenciált magában hordozó tétel. Egyben a legrockosabb, legriffelősebb szám. Csupa leg. :)
És nem utolsó sorban kimondottan fogós.


De ez elmondható a lemez egészére. Mert a kevésbé direkt dalok is tele vannak fogódzókkal, emlékezetes, könnyen rögzülő megoldásokkal, momentumokkal.
A Citizen is a keményebb oldalt képviseli, a gitárszólója újfent élményszámba menő.
A lemezzáró, majd’ 11 perces Barbarian pedig kvintesszenciája a Borders of Babylonnak. Hidegrázós egy monstrum, mindent fölvonultat, ami a Napokon zenéjében jó.
Még Dani is acsarkodik benne egy csöppet… :)
Kérem szépen, egy újabb nemzetközi színvonalú produkció ez, a friss Turbo és GMW lemezekhez hasonlóan.

Baráti áron tölthető le a Napokon zenekar harmadik albuma a csapat bandcamp oldaláról!
Gondoltam zárásként idebiggyesztem ezt az infót, azok kedvéért, akik csak a cikkek végébe szoktak beleolvasni… :D