The Heritage (2015)
A Lumberjack Commando bemutatkozó EP-je szerintem tipikusan a "jó helyen jó időben" érkezett. Számomra mindenképp, ráadásul jó volt a felvezetés azzal, hogy dalonként osztották meg. Aztán később sikerült is elcsípnem őket Karcagon, ahol egy minifesztivál keretén belül játszottak, s élőben sem okoztak csalódást. Sőt!

Akkor már beszélgettünk az új anyagról, illetve ha jól emlékszem ott már terítékre került a friss EP-t nyitó War, amit akkor és ott kicsit kilógónak éreztem a már ismerős témák közül.

De térjünk is rá a The Heritage címmel nemrég megérkezett és újfent csak négy számot tartalmazó anyagra, amit a szegedi Black Hole Sound-ban rögzítettek, természetesen Vári Gáborral. Na, a hangzást ezzel le istudtuk, hisz Gabi neve garancia.

Ami elsőre feltűnt, hogy most mintha morcosabb dalok kerültek volna felvételre, ráadásul kevésbé direkt megfogalmazásban. Ez mondjuk elsőre nem könnyítette meg a befogadást, viszont a hallgatások során előjöttek a finomságok és most már beért az EP, ha szabad így fogalmaznom.
 

Mi is változott?
Ami elsőre szembetűnő az a már említett kevésbé direkt megfogalmazás. Úgy érzem az idő (és talán az a néhány koncert) segített a csapatnak, hogy még inkább egymásra hangolódjanak, így az előző anyagon is tetten érhető egység most még jobban kivehető. Ráadásul bátrabban is "fogalmaztak".

Az, hogy kevésbé direkt megfogalmazásúak a dalok, egyrészt Kun Ádám énektémáinak, másrészt az elszállósabbnak tűnő gitároknak köszönhető szerintem.
Nem kell persze attól félni, hogy átmentek pszichedelikus spacerockba a kanizsaiak, csupán ilyen jellegű témák is bekerültek az eszköztárukba (vagy eddig is voltak, csak most nagyobb hangsúlyt kaptak...). Azt nem vitathatom, hogy továbbra is leginkább a Deliverance/Wiseblood korszakos C.O.C. adja a legfőbb párhuzamot, azt viszont meg kell említeni, hogy Ádám énektémáit jóval erősebbnek érzem, mint korábban.
Bátran használja, ráadásul szélesebb spektrumban is. Elég csak a Lunar Journey-t meghallgatni.
 

A négy szám közül nekem személy szerint a záró The Red Code a kedvencem, abban megvan minden, ami a csapat zenéjét eddig jellemezte, de túl is mutat az eddigi dalokon. Ezt nyugodtan nevezhetjük a csapat eddigi történetének csúcsának, mert úgy tudták a határaikat feszegetni, hogy nem csináltak merőben mást, mégis sikerült újdonságot csempészniük a nótába.

A leginkább hagyományos LumCom dalnak talán a Helpless Rage tekinthető, ami egy jól sikerült headbangelésre csábító tétel, dohogó gitárokkal, ötletes ritmusszekcióval. Azért a dal második felére tartogattak némi csavart. Itt jól visszavettek a tempóból és megkockáztatom a doom, sőt már-már sludge alapokra Crowbar jellegű énektéma érkezik.

 
Nem térnék ki az egyéni teljesítményekre, hallatszik a tudás, de ami ennél is fontosabb, az egymásra hangolódott csapat tudása legjavát nyújtja. Azért remélhetőleg majd tudják még fokozni is ezt a továbbiakban!
Favágásra fel!
Lumberjack_Commando_The_Heritage_2015
Kiadó:
Stílus:
stoner/southern groove metal
Értékelés:
 
Pont
: 8 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.War
2.Lunar Journey
3.Helpless Rage
4.The Red Code
Írta:
9000Sanyi
2015. március 17., kedd, 15:32
Facebook:
Lumberjack Commando - Chapter III (2019)
Kritika, 9000Sanyi @ 2019. május 15., szerda, 22:55
Lumberjack Commando - Chapter III. - Saját szavaikkal
Interjú, 9000Sanyi @ 2019. április 25., csütörtök, 19:07
V/A - Hands Of Doom MMXV ˝Extrema unctio˝ (2015)
Kritika, 9000Sanyi @ 2015. november 6., péntek, 13:41
Lumberjack Commando interjú
Interjú, 9000Sanyi @ 2013. június 24., hétfő, 22:46
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.013 seconds to render