A 2009-es Örök halálban című nagylemez óta honoló két éves csendet megtörve, idén szeptemberben újabb albummal jelentkezett a hazai black metal szcéna egyik legmegosztóbb formációja, a szegedi székhellyel bíró Dusk.


Ismeretes, hogy a 2009-ben napvilágot látó kiadványon még Gelal ült a dobok mögött, az új lemez, a Book of Satan esetében ez annyiban változott, hogy immáron Shadow felel minden hangszerért, beleértve a dobot is. Erre a hangszerre érdemes kitérni, hiszen nem a megszokott magas metronómszámú püfölés hallatszik, hanem egy lassú és monoton, transzba ejtő sámáni kíséret. A korábbi Dusk lemezekhez képest szinte minden téren érezhető változás, a dobokról már szóltam, de az ének sem a régi: a jellegzetes síron túli sikolyokat felváltotta a valamiféle rendkívüli individualitást tükröző megnevezhetetlen, amit én csak kántálásnak tudok nevezni. A dominancia az énekre és a dobra helyeződik egyértelműen, a háttérben támaszt ad a funeral doom műfajban honos szintetizátor, illetve elvétve hallani némi gitárt. A zene vállaltan rituális transz állapotot kíván ébreszteni a lelkekben, ez pedig – úgy érzem – maradéktalanul megvalósul. A szövegvilág a sátánizmus tematikáját járja végig továbbra is, ezen a téren nem fedezhető fel szignifikáns változás a korábbi kiadványokhoz képest.

Nem vagyok biztos benne, hogy Shadow ezen a vonalon fog továbbhaladni a pokolba vezető úton, de megállapítható, hogy kísérleti jelleggel (vagy éppen nem) egy korrekt lemezt tett le a Sátán asztalára.