Azt ugyebár régóta tudjuk, hogy „nehéz a dolga a katonának”…
De a „kritikusnak” talán még nehezebb!
Hisz nem szeretne megbántani senkit, viszont úgy vélem kutya kötelessége, hogy a pozitív, jól működő dolgok, megoldások mellett szóvá tegye a negatívumokat, a hibákat, gyengeségeket is!
Miért ezekkel a kissé vészjósló szavakkal vezettem be a székesfehérvári Eclipse of the Sun zenekar első demóját?
Rögtön kiderül!

A banda elődjének számító Duath zenekar 2008-ban alakult és akkoriban még death metalt toltak a srácok. Míg nem 2009. őszén rátaláltak jelenlegi énekesükre Szöllősi Dánielre, aki annyira más stílust, hangzást hozott a csapatba, hogy a névváltoztatás mellett döntöttek.
Így lettek Eclipse of the Sun.


Stílusilag pedig az itt-ott még feltűnő death metal mellé csatasorba állították a doom és power nevű unokatesóikat.
Ez év tavaszára föl is vették első demójukat, mely egy intrót és 4 dalt tartalmaz és nyilvánvalóvá teszi, hogy a srácok több stílusból merítve próbálnak igényes, élvezetes muzsikát kreálni.
A hanganyagot még egy 5 tagú banda játszotta föl, de ha minden igaz idő közben Sövény Gergő gitáros távozott soraikból.

A kezdő Duath című introként funkcionáló instrumentális szerzemény arabos dallamokkal, hangszínekkel operál, de a többi nótában is fellelhető ez a keleties dallamvilág.
Szinte Perzsia Hercegének képzelheti magát a hallgató!:D
Vagy épp valamelyik fáraónak…
Mondjuk Ehnatonnak, ami az első igazi dal a demón.
Dani hangját már a Maverick Spirits albumán megismerhettem, ahol session énekesként működött közre és már ott megjegyeztem, hogy a magas hangoknál nagyon erőlködik, bizonytalan.
Na ez itt sajnos még hatványozottabban igaz.
Pedig a dallamai nem is lennének rosszak, a Nectarban pl. Bátky Zolihoz hasonló témákat hoz. Viszont Zolival ellentétben a magas hangok egyszerűen nem mennek neki.
Remélem nem fog megsértődni, ha azt mondom, hogy bennem olyan benyomást kelt a hangja, mintha egy képzetlen BZ-t hallanék.
A mélyebb és középmagas tartományokban elboldogul (bár ott is vannak hamiskás hangok), de a magas, kitartott hangjai nem csak hamiskásak, hanem hamisak.

Félreértés ne essék, nem vagyok a steril, hibák nélküli zenék híve, de jelen esetben a sok, fülsértően hamis, rosszul intonált fejhang nagyot ront az amúgy igen korrekt zene élvezhetőségén!
A Masquerade kezdő verzéinél is komoly gondjai akadnak Daninak, de ének szempontjából a záró nóta, annak is a refrénje a mélypont.
Egyébként a tiszta ének mellett károg és hörög is, tehát próbálja minél színesebbé tenni a vokalizálást.
És lehet, hogy ez a gond.
A kevesebb talán több lenne…
Vagy csak egy erős kontroll hiányzik (lehet akár énektanár, akár valamelyik bandatag, zenésztárs ) aki felhívja a figyelmet a necces részekre és segít azok kiküszöbölésében.
Nem tudom.
Mindenestre vagy hanyagolni kellene a magas hangokat, vagy pedig nagyon rá kellene feküdni a képzésükre (csakúgy, mint az angol nyelvre/kiejtésre!), mert ebben a formában ez szerintem nem csak számomra zavaró!

De hogy magáról a zenéről is essen szó: kivehetőek a hatások (a Nevergreen a szintis hangszínek, témák miatt elég nyilvánvaló), de valóban hallani az igényességre, változatosságra való törekvést.
Kantár György bőgős, Bagi László dobos és a két 7-húros gitáron gyaluló zenész, jelesül Fekete Zoltán és a már ex-tagnak számító Sövény Gergő is hozza az elvárható szintet.
Természetesen lehetne még színesebben játszani, még több egyéni ízt belevinni a dalokba, de bemutatkozó demónak ez megteszi!
Az is örömteli hír, hogy a hanganyag letölthető a zenekar honlapjáról!

Mindent összevetve van fantázia az Eclipse of the Sun zenéjében és ha sikerül kiküszöbölni a most még fellelhető „nemmegfelelőségeket” (a minőségirányításban ezt a szót használják a hiba helyett) idővel a szcéna reménységévé léphetnek elő.
Kívánom nekik, hogy így legyen!