Viszonylag rég írtam már lengyel zenekar lemezéről, úgyhogy ezúttal nem ússzátok meg!:D
Bár ha alaposabban górcső alá vesszük a NeraNature formációt, akkor megállapíthatjuk, hogy ez nem egy klasszikus értelemben vett zenekar, hanem a Darzamatból ismert énekesnő, Nera debütáló szólólemeze.


Bár természetesen a zenei alap is fontos részét képezi a produkciónak, mégis a lényeg Nera hangja, megkapó dallamai, személyisége és nem utolsó sorban szépsége!
Szó mi szó manapság a szépséggel, egy szép emberrel még a sz@rt is el lehet adni, de ez esetben erről szerencsére szó sincs!


Aki ismeri a Darzamat munkásságát, az nagyjából sejtheti, hogy miféle zenében utazik hősnőnk, bár csak nagyjából. Ugyanis az anyabandával ellentétben itt nincs blackes károgás, szélvész tempók, sőt még a gothic jelző se húzható rá egyértelműen a zenei anyagra.
Elektronikával megtámogatott darkos rockzenét kapunk, ami néha be-be metalosodik.
Nekem többször is beugrott a még Annekével készült utolsó pár the Gathering lemez, a Madder Mortem, sőt még Ágnes (régebben Ágnes Vanilla) A Gömb című albuma is.
Mindenesetre az első klipes nóta a Precious Now jól jellemzi a lemez hangulatát, a Nera-receptet.
 
De az utána következő Garbage feldolgozás, ami egyben minden idők legjobb James Bond-betétdala olyan jóra sikerült, hogy ahányszor meghallgatom rendre jelentkezik a libabőr is!
Az ízlésesen és mértékkel alkalmazott samplerek egy új dimenzióba helyezik az eredetileg is igen erős dalt. A Woman’s Soul címéhez hűen egy nagyon érzékeny, lassan hömpölygő szerzemény. Aztán az Oblivion kemény dobjátékával és egy ütős riff csatasorba állításával már a metal felé tesz egy kis kitekintést.
Csakúgy, mint a Broken, amiben egész pszichós dallamokat hoz Nera.
A lemez legdurvább nótája szerintem a Some Air, aminek a főriffje egy mélyre hangolt, Static-X típusú mechanikus zúzás, a samplerek meg nagyon fílinges space-es hangulatot teremtenek. A legbetegebb meg a Scar, amire a zaklatott szóló és az alatta pusztító málházós doom riff, valamint Nera újfent pszichós, enyhén hisztérikus éneke teszi fel a koronát.
Összességében viszont az a helyzet, hogy nem tudnék megnevezni kedvenc nótát, sőt még kedvenceket sem, mert végig egységesen magas a színvonal.
Amennyire nem vagyok nagy Darzamat fan, annyira esélyes, hogy előbb-utóbb Nera-hívő válik belőlem.
És ebben elenyésző szerepet játszik férfi voltom.
De komolyan!:P