Az újkígyósi Baby Bone-t először a Hammeres Demonstráció II-es kazettán - még 1995-ben - hallottam. Az ottani teljesítményük számomra több, mint meggyőző volt. Aztán még abban az időben láttam is Őket egy mezőtúri fesztivál fellépés keretében, s ott is tetszettek. Aztán valahogy mégis elkerültük egymást.
Az új lemez alapján azt kell mondjam, ez hiba volt. Így a korábbi anyagaikat is be kellett szereznem. Valamennyi elérhető a honlapjukon. No, azokba egyelőre csak szúrópróba szerűen volt alkalmam belefülelni, így csak annyiban hasonlítanám a Supernova-t ezekhez, hogy hangzásilag, dalírásilag eleddig a legjobban sikerült anyag a friss lemez.


A Supernova címet kapott lemezre tíz új dalt vettek fel Rákóczi Antiék. Van ezek között alter hatású rock, van amiben inkább a grunge hatások érződnek jobban, de akadnak rádióba kívánkozó dalok is. A lényeg, hogy mindben találok valamit, ami miatt emlékezetes, ami miatt szerethető lett ez a lemez.

Rögtön kezdésnek ott a kicsit futurisztikus, kicsit pedig nagyon is mai szövegű, amúgy jó húzós Y.Z.L.K., amire klipet is forgattak.



A Szivárvány holló szaggatott riffjei és a remek refrén miatt jön be. A Farkas és ember kicsit az előző nyomdokain halad, de színezésképp érzek ilyen ősrocknak mondott hatást is. A Farkas és ember zeneileg szinte folytatása vagy testvére az előzőnek. Azok a lassan örlő gitártémák nálam nagyon bejöttek.

A kedvenceim pedig az öngyilok témáját feszegető, de pozitív kicsengésű Angyalszív (telitalálat szöveggel/refrénnel), valamint a nem kicsit AIC-s kezdésű Vésd a kőbe, ami szövegileg megint csak nagyon rendben van.
Számomra nagy jelentőségű sorok:

"A kép, amit festettél, könnyen
foszlik szét, inkább vésd a kőbe
a dalt, amit megírtál, amiben hazudtál
felejtsd el mindörökre"

De a helyzet az, hogy szinte valamennyi szövegben találok elgondolkodtató, értékes gondolatokat. És természetesen a zene sem egysíkú, ráadásul nagyon is passzol itt minden. Igaz, zeneileg nem világmegváltás, de mind a ritmusszekció tanítanivaló összjátéka (Ruck Róbert – dob, Medovarszki Tibor – basszusgitár), mind pedig Zubán Zoltán gitározása (nem játszik különösebben nagy dolgokat, mégis élvezetessé teszi a nótákat) remek.
Rákóczi Anti pedig végig kiemelkedően énekel szerintem. Ő sem hoz nagy dolgokat, de dallamai nagyon is rendben vannak.


Megemlítem még a lemez záró tételét, az akusztikus Éhség karmát. Altatódalnak mondjuk nehéz elképzelni (bár annak indult - lásd. saját szavaikkal a weblapon), ha a szövegét tekintjük, viszont az egyik kedvencem. Hiába, na szeretem az ilyen laza kis akusztikus cuccokat. Ez tán még rádióban is mehetne...

Így a végén néhány szó a hangzásról, amiért Vári Gábor (Dystopia) a felelős. Már korábban is volt szerencsém olyan lemezhez (Real Lies EP), ami Gábor keze nyomát viselte, de ismét meg kell állapítani, hogy jó érzékkel tekergette a keverőpulton a gombokat, így aztán remekbeszabott hangzást sikerült kreálni a remek dalokhoz.

A borító pedig egyszerű, de tetszetős.