Baby Bone interjú
- 1992 óta létezik a zenekar, tehát idén már "nagykorúak" lesztek. Foglaljátok össze, mit is kell tudni a Baby Bone-ról!

- Hárman alapítottuk egy szegedi laktanyában, akkor még volt ez az „értelmetlenség-kupac”, a katonai szolgálat, ami arra jó volt, hogy megalakuljon a Baby Bone (a név eredete: WC-n ülve, angol szótárral, a blues-os hitvallás miatt mindenképpen a „béjbi” szóhoz kerestem párt…) Két régi ismerős, és egy új basszer egyenruhában megalapította a zenekart. Amúgy 1996 óta más ez a felállás, vagyis rajtam kívül új tagok lettek. Én megpróbáltam kísérletezni akkoriban továbbra is ezzel a Doors feelinggel, az előző gitárosunk ilyen modern blues alapokat tett hozzá, az új gitáros meg trash-esebbet, feszesebbeket, ezért talán a zene változott, de a hangulat kevésbé.
Közben jött a nagy Alice in Chains hullám, és éreztük, hogy van ez a modern „fájdalom zene” feszes alapokra, ami kitörölhetetlen nyomokat hagy az emberben. Aztán jöttek a lemezeink: 1995-ben az első, majd 1997-ben, 1999-ben, közben demók, koncertek, szakmai sikerek, underground sikerek és kudarcok, lázas próbák, gyengélkedések…
Egy biztos, sosem álltunk le, a próbák folyamatosak voltak, igaz nem vagyunk egy világmegvátó turnés banda, de részt vettünk pár heppeningen… :)

 
- Hosszú ideje változatlan felállásban zenéltek, ami azért valljuk be ritka egy ilyen idős csapatnál. Mi a titka?


- Hát, néha nem rajtam múlt, hiszen sokszor keményen, arrogánsan próbáltam, tartani a tempót, a munkarendet, ami ugye ebben az amatőr státuszban lehetetlen, konfliktusokhoz vezet, de míg fiatalok voltunk ezt is lenyelték a többiek, a bunkóságomnak azért voltak eredményei is. Aztán a zeneipart átlátva már nem volt olyan fontos minden, a klubosok némelyikének amatőrsége, a csóróság, az érdektelenség visszavett a tempóból, konkrétabban sokkal toleránsabbak lettünk egymáshoz, meg kivárósabbak.

Na, ennek meg hátrányai lettek: a lassúság és kevés jelenlét, minimális figyelem a szakma és kevés a közönség részéről. Zeneileg mindig is egyszerűen működtünk, a zenekar nyomta az ötleteket, én énekeltem, szöveget írtam, semmi kacifánt, ez nálunk egy-két időszak kivételével nagyon ment. Kb. 60 saját nótát írtunk a fennállásunk alatt, ami ezen a szinten is király!

- Anno szerepeltetek a Hammer Demonstráció II-es kazettán. Én is ott hallottalak először Titeket. Volt ennek akkor valami eredménye?

- Hú, akkoriban nem volt még ilyen netáradat, éppen a Nyerssel turnéztunk, nagyon sokat jelentett,hogy egy ilyen dal szerepeltetése nyomán emberek százai fújták a nevünket. Akkor még jelentett valamit a zene, mint megnyilvánulás, ma már inkább termék, kiegészítő a telefonhoz, eldobható szarság. Nagy a dömping, nehéz felismerni a jót, el is vész szépen a nagy mennyiségben a minőség, vagyis inkább az eredetiség. Képzelheted, hogy a felgyorsult világ labirintusában van több ezer kópia zenekar, rasztás vagy nem rasztás, mindegy, de jól eladják magukat, mint egyetlen és eredeti, aztán ha ráharapnak, akkor nem jut hely bemutatkozni másoknak. Mert a bemutatkozás „nyomulási energia” kérdése ma már. Mennyi időd van a neten bazirgálni a ismerőskeresőket, meg nyálazni tucatjával a regisztációs oldalakat, meg apu mennyi pénzt ad klipre, meg stúdióra. Meg ráérezni arra, hogy a 16 évesek mit komálnak.
Nem vagyok én sértődött, vagy bunkó, elfogadom ezt így, ahogy van, ugyanis ezen nem lehet változtatni. Akinek jelent valamit a zenénk, akár hányan is vannak, az jól esik, és biztos vagyok benne, hogy maradandót alkottunk. Visszatérve, a Demonstráció II akkori sikere azóta is überelhetetlen, ez olyan, mint mikor nagyon kezdőként szerepeltünk Nagy Feró újságjában valamikor 1991 tájékán, és több tucat levél jött, érdeklődők, rajongók (!) pedig csak a címünk volt az újságban, a zenéről mit sem tudtak. Most meg, ha a címlapon vagy, max. rádnéznek tízen, hogy mi a fenéből van ennek címlapra pénze. Persze nekünk nincs.


- Korábban szerzői kiadásban jelentek meg az anyagaitok. Nem sikerült kiadót találni vagy nem is kerestetek?

- Nem kerestünk igazán, mert fokozatosan kitanultam a megjelenési, gyártási fázisokat…vagyis de! Hazudok, hisz 2-3 kiadót azért megcéloztunk. Még Ákos White Eagle-jét is! :), de esély sem volt. Akinek akkor mégis sikerült egy multihoz kerülni, lásd. Carmen, Mex stb. - a parancsra kiadott underground zenék mindig rágósra sültek a nagy sütőben. Túl sokat nem agyaltak a multik. Jött a parancs: adjatok ki egy-két magyart is - ők meg találomra nyomták ki a lemezeket. Nem rosszakat, csak rossz tálalásban. Jöttek, mentek, kikoptak. A saját kiadás szabadsága sokkal jobb volt, de persze halkabb. Most meg ilyen félmegoldásban a Hammernél fizettünk, mert lusták vagyunk már szaladgálni.

- Kíváncsi vagyok, hogy mennyi koncertet adtatok a zenekar majd' két évtizedes létezése alatt? Feltéve, ha számoljátok még.

- Sajnos nem számoljuk. Pontos adat nincs. Nem vagyunk egy pörgős csapat, régebben évi 20-30 körül, jó tíz éve havi egy-kettő. Szorozva, osztva ez kb. 200 koncert.

- Ha már itt tartunk, nyilván vannak emlékezetes - akár pozitív, akár negatív értelemben - bulik. Mesélnétek ezekről?

- A Tankcsapda egyik elég régi turnéállomásán érdekes volt az a 660 fős tömeg, az a légkör, és hogy nem szartunk be, tehát láttuk: alkalmasak vagyunk a sztárságra. Ha-ha. Meg volt olyan is, hogy egy ember előtt életünk legjobbját nyomtuk Miskolcon. Megjegyzem, a hangosítás tökéletes kontrollal nagyon is számított, úgy érzem, ha valami felőröl egy zenészt az évek alatt, az a szar hangosítás, a „senki sem hallja a másikat, még saját magát se” feeling…

Negatív? Hát, mikor menekülni kell, mert jönnek a szkinhedek és nem szeretik az elvont metalt, vagy a tulaj nem akar fizetni, mert kevesen vannak, vagy az autó lerobban és szétfagyunk, de a legszarabb mégis a rossz hangosítással párosodott rossz formában lévő zenekar 5 néző előtt, akik viszont lelkesek és kíváncsiak! Na, akkor haldoklik az ember hazafelé agyilag.


- Több helyen is olvastam, hogy az utóbbi években, úgymond "csökkentett módban" üzemelt a banda. Mit is kell ezalatt értenünk?

- Jó duma a lustaságra, meg a kedvtelen évekre. Amúgy kevés koncertet, de állandó jó érzetet jelent, hogy élünk, létezünk, nem hagytuk abba. Mondom, sosem álltunk le, se szóban, se tettlegesen és ez 17 év alatt nagy szó.

 

- Térjünk át az új lemezre. Mennyi idő alatt állt össze a Supernova anyaga?

- Egy három évig gyötört dalon kívül hamar. A többi nóta szinte egy éven belül íródott. Lökés kellett, egy jó stúdió és producer adta lehetőség és már működött is a dalírás. Ez heti, kétheti 3 óra próbával csúcs volt! A stúdióban a feljátszás 50 óra (mert már rutin az van), aztán Gábor (Vári Gábor producer - szerk.) melója éjszakákon át, az már nem mérhető idővallumban.


- Előkerültek régi dalok vagy témák esetleg teljesen új nótákat írtatok a lemezre?

- Nem vagyunk ilyen régi dalokat előszedős zenekar. Finnyásak vagyunk arra, hogy ami már megjelent és rögzítve volt valamikor, az úgy is marad. Pedig hányszor mondták, hogy vegyünk fel korszerű hangzással egy Best Of…-ot!


- A szövegek - nyilván nem tévedek - igen fontos részét képezik a daloknak. Anti, mi inspirál íráskor?

- Jó, most kaptam olyat is kritikusoktól, hogy néhány közhelyjel átitatott, szokványos világdüh a Baby Bone szövegvilága, meg ilyesmi, de tudnák, hogy mi munkál bennem amúgy. Közép-európai félelem, megspékelve a létezés összes nyűgjével. Például bulizós, csajozós szövegeket képtelen vagyok írni. Az agyam elsötétedik, borul, és kipakolok. Egy hangulat az egész. De semmiképpen sem sablon. Ugyan már, a magyar nyelv szókincse sem végtelen, viszont jól lehet variálni! Nagyon fontos a szöveg. Nekem akkor válik részemmé egy dal, ha írok hozzá szöveget. Verseket kell írnom, de szigorú rendszerben, ritmusra, ez kurva nehéz, nézd meg a nagyok mit össze kínlódnak, hogy a X-edik aranylemezen is nagyokat mondjanak. Nos, ez nekem is megy…

De komolyan, öngyilkosságról, vagyis ellene nem lehet annál szebben szólni, mint pl. az Angyalszív c. nótában.
Hamarosan kész az új klip rá!



- Nagyon jó hangzású lett az album. Miért pont Vári Gáborral dolgoztatok? Meséljetek a felvételekről!

- Érdekes, hogy bár digitális a felvétel, mégis analóg módon szól, hisz a technika vissza is tudja fordítani a dolgokat. Az is lehet, hogy hülyeségeket mondok. Megdörren. Kövér hangzás, megvannak a trükkjei. Azt hiszed tudom? Ha figyeltem is akkor, ott, már elfelejtettem… :) Én nem loptam ki a nagy trükköt a Varrodából! Sok olyan részlet, amit lényegtelennek hittünk, itt lényegessé vált Gábor által.

Nagy tudás az övé. De biztosan azért, mert jó zenész is egyben. Persze a nagy producerek többsége nem nagy zenész, azokat nem ismerem, mitől jók. Talán a pénztől? Na, jó, nem csak attól. Várit ajánlották a mentoraink, az Angertea zenekar. Akik még anno megvették a leárazott 1997-es albumunkat és széthallgatták, és arról álmodoztak, hogy egyszer ők is ilyen híresek lesznek! Ha-ha.

És az még döntő volt, hogy nem voltam feszélyezve a felvételek alatt, és közülünk senki sem, mert láttuk, hogy nem mérik az időt, és biztatnak, hogy ez jó lemez lesz, na ez nagyot könnyített. Szárnyakat adott. Végre van hangom egy lemezen, olyan, amit megálmodtam 20 évesen!


- Valahol olvastam egy eszmefuttatást a lemezborítótokról. Tényleg egy koncepció van a kép mögött?

- Á, dehogy! A varrodából lett stúdióban találtunk egy hasonló pengékkel teli halkonzerves dobozt. Leutánoztuk egy jobb dobozzal a beállítást, a pengén meg a Supernova felirat adta a cím ötletét. Ennyi. Egyszerű borítót szerettem volna, talán túl szájbarágós lett, de a csicsás agyonszínezett és trükkölt borítókból tengernyi van.


- Érdekelne, milyen visszajelzések érkeztek a Supernova-ra?

- Pontozzák, dicsérik, fikázzák, de mindenki elismeri, hogy a tavalyi év (második fele) magyar mezőnyének egyik legjobbja. Nézd, most mi lettünk a Best of Tavalyi Év Legvége grunge-metal kategóriában!!!

Ez rétegzene. Én nem tudok mit kezdeni azokkal a metal bandákkal, akik szerint ez a geci Grunge megölte a metalt, de szerencsére kinyiffant a század végére. Mi nem vagyunk igazi értelemben grunge. Egyszerű rock, kötetlen műfaj, sokan űzik. Volt egy korszak a zenében, mikor jött egy pár egyszerű srác, egyszerű ruhákban, és jól kenték a témát. Ez miért baj? Mert Lita Ford kiment ekkor a divatból? Most meg visszajött 15 év után egy 2 pontos (HammerWorld) lemezzel? És ő mondja a benzinkutas kinézetű Eddie Vedderre (Pearl Jam), hogy miért született meg? Na, jó, ilyet nem mondott, de majdnem! A divatok mennek, de a jó zenék itt maradnak az örökkévalóság egy bizonyos részében.


- Lemezbemutató volt már?

- Volt. :) Igen. Persze.


- Koncertfronton mi várható a Baby Bone-tól egy ilyen remek lemezzel a tarsolyban?

- Végigturnézzuk Dél-Kelet Magyarországot kétszer, az 8 koncert… Nem tudom, még a közeljövő is homályos. A megszűnés nem fenyeget, amíg én vagyok.


- Felmerül a kérdés, hogyan tovább? Új dalokat írtatok már? Nem kell ennyit várni a következő lemezre, ugye?

- Új dalt? Próbálunk a koncertekre, hogy ne csesszük el őket! Nézd, 37 évvel a hátam mögött és megannyi tapasztalattal sem tudom mi lesz. Szerinted fellendül az egy főre eső rockzene-fogyasztás Magyarországon?


www.babybone.hu- letölthető régi albumok
Baby_Bone_interju
Írta:
9000Sanyi
2010. február 19., péntek, 20:35
Facebook:
Baby Bone - Supernova (2009)
Kritika, 9000Sanyi @ 2010. február 11., csütörtök, 18:23
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.016 seconds to render