The Harvest Floor (2009)
A ’96-ban alakult San Diegói Cattle Decapitation kapcsán sokáig nagyobb elemzési felületet jelentett vegetarianizmusuk, szélsőségesen állatvédő és embergyűlölő szövegviláguk, valamint egy-két gyomorforgató és cenzúrázott borítójuk, mint maga a zene, melyről a To Serve Man című debütáló nagylemezükig nagyjából annyit lehetett elmondani, hogy az amerikai típusú death metal, goregrind és grindcore zenék mellett hőseink biza’ emelt óraszámban hallgathattak Carcass-t. A korábbi, nem túl kiugró minőségű Human Jerky és Homovore kislemezek után a To Serve Man kezdett el érdekesebb momentumokat felmutatni, s zenéjük a későbbiek folyamán elmozdult egy jóval technikásabb és szokatlan dallamvilággal ízesített irányba, ami a nagyobb ismertség és a Metal Blade szerződés mellett odáig vezetett, hogy a Cattle Decapitation mára meglehetősen egyéni színfoltja lett az undergroundnak.
A tőlük megszokott vágóhídi stílusban íródott intróval berobbanó The Gardeners Of Edennél konstatálhatjuk, hogy az eddigieknél fémesebb és tisztább, ugyanakkor keménységét továbbra is megőrző hangzás mellett a Sleep Terrorból érkezett új dobosnak, David McGrawnak hála a sebesség megnövekedett az előző lemezhez képest. Az itt-, s például a kaotikus váltásokkal felvértezett A Body Farmban hallható egyes dobtémáihoz mérhető gyorsaság eleddig nemigen volt tapasztalható a bandánál. Ugyanakkor a dalok nem csak szimpla darálásból állnak, a Humanure és Karma. Bloody. Karma lemezeken kifejlesztett durva (néhol még mindig Carcass-ihletésű) riffek, technikás megoldások és szokatlan, morbid dallamok tesznek róla, hogy ne lehessen ennyivel elintézni őket, s akkor még Travis Ryan elképesztően széles terjedelmet felölelő hangjáról nem is tettem említést.
A fickó még úgy is képes lehet meglepetést okozni, hogy a durva zenékben szinte már minden el lett hányva és böfögve, amit el lehetett; a mély hörgés és disznóröfögés alap, de a goblinvisítások, károgások, gurgulázások és hasonlók sem jelentenek problémát számára – egy helyütt még egy torokmetszést is hihetetlen élethűen produkál. Érdemes meghallgatni az egyik legbetegebbnek számító The Product Alive-ot – tényleg nehéz elhinni, hogy ezek a hangok emberi torokból származnak. Mellette Josh Elmore gitáros érdemel még említést, aki a mai bandákra jellemző villantós gitárfacsarásokat (pl. a Tooth Enamel And Concrete, vagy a The Ripe Beneath The Rind) érzéssel adagolva nem feledkezik meg arról, hogy riffjei azért húzzanak is, és a morbid harmóniákat sem hanyagolja (We Are Horrible People). A dalok így amellett, hogy nehezen hasonlíthatók máshoz, azoknak is bejöhetnek, akik bírják az olyasféle csapatokat, mint a velük épp most turnézó Psyopus, és azok érdeklődésére is számot tarthatnak, akik a véres-beles metal zenéket kultiválják. Emellett pár szólóra is futja erejükből, így a változatosság terén senkinek nem lehet oka panaszra, a záró Regret & the Grave pedig vonósokat is felhasznál, hogy megteremtse azt a gyászos, komor hangulatot, amely az állatok módszeres feldolgozásának embertelenségét jelképezi, ami továbbra is központi témájuk.

Szándékosan hagytam a végére a Swans ex-énekesnőjének, a nemrég egy remek lemezzel (MahaKali) jelentkező Jarboe-nak a vendégszereplését, aki a Cattle Dacapitationtől szokatlanul visszafogott címadóban hallatja hangját. Jarboe jellegzetes, érzékeny dallamaival kiegészülve ez a torzított gitárokat mellőző, gyászos billentyűtémákkal kísért, vontatott tétel szinte már a Neurosis komorságát idézi meg, s ugyanolyan súllyal, csak más eszközökkel hívja fel a figyelmet arra, hogy bánunk az állatokkal, mint az albumon hallható kilenc másik társa, s még azt is elkerüli, hogy giccsességgel vádolhassuk meg. A The Harvest Floor képében tehát az eddigi legprofibb, legváltozatosabb Cattle Decapitation lemezt tisztelhetjük, ha vonzódsz a death / grind zenékhez, radikális állatvédő nézeteikkel is szimpatizálsz, érdemes megismerkedned velük. Ha pedig még a borító sugallata is bejön, a teljesebb élmény érdekében mindenképp Joseph D’Lacey könyvével (Hús) a kézben ülj le hallgatni.

Cattle_Decapitation_The_Harvest_Floor_2009
Kiadó:
Stílus:
death metal / grindcore
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.The Gardeners of Eden (05:38)
2.A Body Farm (03:28)
3.We are Horrible People (03:56)
4.Tooth Enamel & Concrete (02:57)
5.The Ripe Beneath the Rind (02:49)
6.The Product Alive (03:04)
7.In Axetasy (04:43)
8.Into the Public Bath (03:10)
9.The Harvest Floor (03:07)
10.Regret & the Grave (04:39)
Írta:
butch
2009. február 9., hétfő, 09:39
Facebook:
alcapone 2009. február 9., hétfő, 17:56
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Jó beteg:-)
És végre sikerült egy jó borítót összehozniuk.
butch 2009. február 9., hétfő, 11:04
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Válasz Sheol üzenetére:

Igazi butch(er) zene. (knifed) m/
:D, ez jó, találó! :-)
Sheol 2009. február 9., hétfő, 10:49
Sheol
Csatlakozott:
2004. január 11.
Hozzászólások: 1188
Igazi butch(er) zene. (knifed) \m/
--

butch 2009. február 9., hétfő, 10:08
butch
Csatlakozott:
2008. augusztus 25.
Hozzászólások: 610
Válasz haragSICK üzenetére:

Korrekt kritika és maximálisan súlytás anyag, én amúgy lehet adtam volna rá 9-et is, de valójában teljesen mindegy, hiszen aki a műfaj szerelmese, az alapból hallgatja :}

Köszönöm, tényleg súlytós anyag, nekem jobban is bejön, mint a Karma.Bloody.Karma, jobbak most a dalok, a témák, az egész. Anno a nuskullon írtam a Skinless / Dying Fetus bécsi koncertről, ott nem játszottak, elmaradt a koncertjük, jó lenne valamikor látni őket az új lemezzel, ha mást nem, valahol külföldön a közelben.
haragSICK 2009. február 9., hétfő, 09:56
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Korrekt kritika és maximálisan súlytás anyag, én amúgy lehet adtam volna rá 9-et is, de valójában teljesen mindegy, hiszen aki a műfaj szerelmese, az alapból hallgatja :}
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.051 seconds to render