Ami igazán megnyerte a tetszésem anno a
Bokorban, hogy már a debüt albumon, az
Anomia 1-en olyan hangzással és erővel szólaltak meg, amivel ritkán találkozni. Másrészt a stílusok, amik átszövik a zenéjüket széles skálán mozognak de mégsem mesterkélten jelennek meg. Bármennyire is felismerhető egy-egy mozzanat, s talán már társítanánk is, hogy
S.O.A.D.-os,
Toolos,
Mastodonos,
Opethes, rá kell jönnünk, hogy ez bizony a svéd
Bokor.
Nem érzem, hogy az első album sikerét akarnák megismételni, mégis sikerült olyan igényeset alkotni, hogy nem tolod félre vagy bentebb a polcon. A
Vermin Soul első hallgatása alatt az volt az érzésem, mintha egyenes folytatása lenne az
Anomia 1-nek. A hangzást közel ugyanolyanra sikerült belőni (kevesebb a zaj a magas hangokon), de ami alapból jó volt, azon minek is változtatni, nem? Ha el kellene döntenem a 2 eddigi nagylemez közül melyik a jobb, nagy dilemmába esnék, a két gigász:
Migrating vs
Iesu from Mattoroso (kevésbé pörgős, de amikor a progresszívből átcsap
Toolos arcoskodásba a közepén az nagyon bűntet!), vagy a
Best Trip a
Mosquito Dreams ellen, aminek kezdése címéhez hűen álmodozó, szép mint mondjuk egy
Fissure szám
Bokor előadásban. De ott van pl a
Seven Teeth Playfair (Out Of The Pit Of Oblivion), ami pillanatnyilag a nagy kedvenc nálam, a lassan csordogáló ének és refrén ebben üt a legnagyobbat.
Watching the Western Desert Freeze death metalos kezdése és pörgése helyenként még
Yakuza-ra is emlékeztető keménysége is kellemes pillanat az albumon. Az
...and in September Father meg
Anathema és
Katatonia számokra jellemző kietlenséggel szólal meg.
Az egyetlen hiányérzetem a
Vermin Soul-lal kapcsolatban, hogy nem került rá a
Smoke On The Bog (
www.youtube.com/watch ) című szám, kár érte. Röviden ez az album is ígéretes és kiemelkedő, unalmas pillanatok nincsenek rajta. Ajánlanám azoknak, akik szeretik a bizarr váltásokat a stílusok és hangulatok között egyaránt vagy akárcsak a cikkben említett bandák bármelyikét.