A finn Before the Dawn munkássága ez idáig előttem ismeretlen volt, úgyhogy én is most ismerkedem a dologgal, mint ahogy sokan mások is. Na szóval, a formáció 1999-ben alakult Nastolaban, beszédes discográfiát hagytak – és tagcserét - maguk után, s immáron ötödik nagylemezükkel kápráztatják el a gothic dolgokért rajongó arcokat. Amolyan nagy project ez, hiszen minden tagnak egyéb elfoglaltságai is akadnak és a tagok szerepe is kétes előttem, így tehát a frontember (aki életre hívta a Before the Dawn-t és szólóprojectként kezelte az elején -talán ma is…) Tuomas Saukkonen - ének, gitár (eddig rendben), dob és billentyűk (avagy a 8 kezű „gÓÓÓt”-harcos története, haha), akinek amúgy rengeteg formációban van vagy volt benne a keze, de egyik sem kellően ismert, hogy szóvá tegyem. Aztán itt van nekünk még Lars Eikind – ének és basszusgitár, aki azért kellően ismert személyiség, hiszen olyan csapatokban tölt be fontos szerepet, mint az oszlói Khold (ami egy brutális újféle Satyricon kópia és nagyon minőségi!!!), aztán a kevésbé ismert Winds (amiben Arcturus tagok zenélgetnek), a megint csak nem túl ismert avantgárd Age of Silence (melyben Lars Nedland dalolászik – Borknagar és Carpathian Forest) és Hellhammer dobol (na ugye-ugye, vannak itt nagy nevek…) és akkor még egy szót se ejtettem a méltón ismert és kultikus Tulus-ról (amiben Khold tagok építik a hidat a Pokolba…). De nem értünk még a végére… - gyűlölöm az ilyen nagy projectes nekifutásokat, mert baszott hosszú biográfiát termeltetnek ki! A Before the Dawn legénységét gyarapítja még gitárok terén Juho R. barátunk, akit elsősorban a komplex és extrém Gloria Morti-ból ismerhetünk illetve Dani Miettinen – dobok, aki pár zenél még pár helyen, semmi lényegeset nem tartogat neve egyelőre. Huhh, akkor lássuk mi is ez a Soundscape of Silence lényegében, nos, alapvetően a hihetetlenül dallamos és befogadható progresszív goth építkezések keverednek itt a death metallal és a melodikus kissé metalcore szerű lebegéseivel, néhol elektronikus, máshol pedig súlyos és szaggató. Szép szólókat kapunk, remek ének témákat, énekelve, beszélve, hörögve, károgva, üvöltve… és olyan csapatok nevei merülhetnek fel a hatások között, mint a Moonspell, Paradise Lost, Crematory, Pain, Tiamat, Cemetery, Love Like Blood, Anathema, Katatonia, On Thorns I Lay, Sundown vagy a Dark Tranquillity. Szép kis lista, igaz-e? Az ám hazám… a Before the Dawn-ban minden benne fogant, amitől egy gothic death metal korong modern lehet és mély… kicsit hibrid az összkép, de legalább kellően változatos, hogy a temetőbe járkáló feketeruhás angyalok és királyfik farcolhassanak a lehulló fájdalmas könnycsepp-tengerekre és még színházias íze sincs! Kérem szépen, van itt minden, ami a műfaj szerelmeseinek komponense egy jóféle vajúdáshoz, és még azt sem mondhatjuk, hogy nem akadnak súlyos témák, tehát az összkép kellemes és nem csak a gothic szerelmeseinek ajánlott!


Én magam olyan nagyon soka nem tudtam kezdeni ezzel a 36 perccel és a borítótól sem vagyok elszállva, a hangzás viszont nagyon izmos, a dalok komplexek és rengeteg féle hatásra épülve számtalan műfaji kavalkádon átevickélve mutatnak fel egy kézzel fogható ötödik nagylemezt! Hajrá… semmi világot megváltó tartalom, de ennek ellenére, több mint kellemes!