A téma a már jól ismert idegen-konspirációk körül forog. Az 51-es körzet titkai, az USA titkos atomprogramján dolgozók "névtelen városa", és hát a szürkék, jönnek a szürkék...

A második szám végén M ügyesen nyújtja el az utolsó szót. Majd az egész dal elnyúlik egy kicsit. A kivezető gitárszóló alatt molekulák táncolnak a képzeletbeli látótérben.
Az első dal egy átlagos felvezetés egyébként, időnként hadaró szövegeléssel. A Nameless City egy kicsit szellősebb fantáziálgatás, majd a She Devil érdekesen szótagolt szövege, és menetelős lendülete miatt egy kicsit szétesik, de valahogy a perverz énem szeretné is ezt, akarom, kérem...

A négyes tétel pedig egyenesen idegesítő gitárdallammenete úgy hat, mintha csak egymásra hányt témák egyvelege lenne, aztán valahogy kiáll a torz rész, és a csilingelésben hirtelen rendszer hallik... Tébolyító... Örvénylik - kavarog a dolog, igazán nehezen befogadható... Dinoszauruszok... Csak így bele a közepébe... nesze...
Ekkorra már megvolt egyfajta szabályos zárt osztály érzés (tudom miről beszélek, dolgoztam ott egy rövid ideig - mondom dolgoztam!!!)...
...aztán... egy szaxofon szóló, ami ezt az érzést csak elmélyítette...
A (The Case Of) Red Hook pedig hirtelenjében átvált szépbe pár másodpercre. M éneke érzelmessé válik, majd harmonikus kétszólam teszi még kifinomultabbá...
Idegtépően suhog a lábcin, Alisa a végén belebugyborékol a mikrofonba.
Az egyik kedvenc részem a Times Unknown és a címadó átvezetése (zongora, majd a következő dal).
A szaxofon később ismét visszajön egy hangnemeket teljesen figyelembe nem vevő szóló képében. A feszültséget egy gitárszóló oldja fel. 

Egyébként az anyag elejétől a végéig ott lebeg annak a lehetősége, hogy ezek a témák esetleg csak így sikerültek, de igazából ez sokadlagos, ha azt veszem alapul, hogy hatnak vagy sem...

Augusztus hetedikén ölt fizikai formát a Transubstans Records jóvoltából.

Nem tudom, miként lehetne kellően kihangsúlyozni, hogy ehhez a cucchoz hatalmas nagy óvatossággal kell közeledni, mivel tulajdonképpen émelyítően visszataszító, idegesítő, és sok esetben a zeneiséget teljességgel mellőzi. Egy tébolyult fantáziajáték ez, egy gondolatkísérlet, amit egyben fogyasztani nagyon nehéz. A leginkább az a furcsa számomra, hogy Alisa hogy tudott rávenni ennyi embert, hogy ehhez a nevüket adják. Ezek olyan kategóriák, amiket időnként a legtöbb zenész bepróbálna, de utána gyorsan el is szalad, mert bár a csábítás nagy, de a félelem is, hogy lebőgés lesz, vagy köpködés.
Roppant kíváncsi vagyok rá, hogy miképpen fogadja majd a szakma a The Other Gods-t, hiszen a szerzők ismét megfejelték a hibbantság szempontjából az eddig elkövetett szörnyszülöttjeiket...
Pillanat...
Valaki kopogott...
...
Hmmm... Senki. De furcsa... De akkor mi ez a hang...?
Itt suttognak. A sötétben suttognak ők...


 

Kiadó:

Transubstans Records

Stílus:

alternatív space rock

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2013. augusztus 2., péntek, 10:05

Facebook: