A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretein belül 2007. június 16-án egy rendkívüli produkció került megrendezésre: a svéd Therion zenekar lépett fel szimfónikus zenekarral és kórussal. A nem mindennapi rendezvénynek a miskolci Jégcsarnok adott otthont.


Miután a "hangversenyt" a fesztivál szervezője pontosan a kiírt 8 órának megfelelően felkonferálta, a színpad már tele volt zenészekkel, bár a Therion tagok ekkor még hiányoztak. A már így is igen benépesedett színpadot elnézvén, meg is fordult a fejemben, hogy a belépő egészen baráti áron állt meg, és egy szép vaskos színes dombornyomott bemutatkozó katalógus is járt mellé a fesztivál programjairól. Visszatérve a színpadképre, több vezérénekes, hegedűs, nagybőgősök, fuvósok, trombitások és egy 60 körülire becsült férfi-női vegyeskórus szerepelt az este folyamán.

Klasszikus komolyzenei darabokkal kezdték a koncertet a zenészek, úgy mint Wagner, Verdi, Mozart, Dvorak, Saint-Saëns, és az első 15 perces darab után nagy üdvrivalgás közepette megérkezett a Therion, így gitárokkal és dobbal csatlakoztak a darabokhoz. Nem tudom, hogy a kényelmetlen székek, az immár nem megszokott előadásmód vagy a sátánista előadok (eheh eheh) megérkezése miatt de ekkor néhány operarajongó a távozás mezejére lépett, na nem mintha a közel teltházas, vagyis kb. 2000 fővel megtelt terem hangulatán ez mit is változtatott volna: a bő háromnegyed órás első rész folytán minden darabot hangos tapssal díjazott a közönség.


A negyed órás szünet után a zenekar Blood of Kingu-val kezdett és pillanatok alatt megőrjítette a rajongókat. Mosolyt csalt az arcomra a fesztivál szervezői által biztosított szimfonikus zenekar arcára kiült meghökkenés és megdöbbenés látványa, ahogy a megvadult közönség elöntötte az első sorokat, de a vastaps hatására a dal végén szemmel láthatóan felengedtek. Hiába, idegen élmény lehetett ez számukra, hehe! :)

Ami azt illeti, a hangzás viszont nem állt a helyzet magaslatán, a gitárok egyrészt összefolytak, másrészt elnyomták a klasszikus hangszereket, az esetet a technikára fogni nem igazán lehet, hiszen a keverő teremben három akkora pult volt, hogy tán csak időhiány miatt nem állt minden tekerentyű a helyén hehe.


Mióta a frontember Cristofer Johnsson inkább a zeneszerzésre összpontosít és távol marad a mikrofontól, a karizmatikus Mats Leven énekel helyette, ez alkalommal azonban csak még egy nóta erejéig maradt, a Lemuria-t adta elő, a további dalokban a férfi éneket egy, operából ismert előadótól hallhattuk. Játszották még a Theliről a Grand Finale-t, a Vovinról a The Rise of Sodom and Gomorrah-t, elmaradt viszont a közönség által várt sláger To Mega Therion.

Mind a zenekartól, mind a kísérő zenészektől és a kórustól is eufórikus, kitörő örömmel köszönt el a közönség. A vastaps hatására persze visszajöttek még ráadást játszani, amit előbb egy kis közjáték előzött meg, Cristofer próbált pár szót váltani a rajongókkal, de a mikrofonjára nem bírtak több kérés ellenére sem hangot adni, így hát hagyta a csudába az egészet, hátradobta az eszközt, ujjával csöndet intett, a teremben pillanat alatt az is lett, majd előre ment és mondott vmit a közönségnek. Ez hátulról sajnos nem hallatszott, úgyhogy aki ott volt, és hallotta írja meg nekünk legyen olyan kedves. A bónusz két szám után a zenekar.elköszönt a közel három órás, összességében remekül sikerült buliról.


A koncertet egyébként végig profi kamerás stáb rögzítette, ami DVD formájában kiadásra kerül, tehát az is átélheti az élményt, aki
élő előadásról lemaradni kényszerült.

Köszönet a képekért Amstelnek, a koncertért pedig a fesztivál szervezőinek!