SUN (2015)

A német Secrets Of The Moon jó ideje eljutott oda, amikor egy zenekar választhat, hogy az önismétlés bélyegét kell cipelje tovább, vagy, hogy elkezdi a hallgatóság a köpködést az elkurvulás miatt. Mindenképp a második esélyes náluk, mivel véleményem szerint ez a zene, amit a SUNon kapunk nemhogy nem black metal, de azt is megkockáztatom, hogy már a metal skatulyába sem fér be. A csavar viszont az egészben az, hogy az ilyesfajta metamorfózist  én nagyon szeretem. Persze aki ismeri a csapatot, az tudhatja, hogy ez nem egy hirtelen pálfordulás. Nagy utat jártak be az első lemez óta. Igaz én csak a Carved In Stigmata Woundssal indulva ismerem a diszkográfiájukat. Egészen eddig az volt tűlük a kedvencem. Ott egy roppantul gazdagon fűszerezett black metal jelenik meg, virtuóz dobjátékkal, és hatalmas tekerésekkel.
Majd a két következő kiadványon inkább riffcentrikusabb lett Philipp Jonasék zenéje a thrash elemek mind jobban elkezdtek dominálni náluk. A három anyag közös jellemzője a kíméletlen metal hangzás és felfogás. Aztán a Seven Bellsnél sejthettük azt először, hogy a banda komoly kísérletezésbe fog kezdeni... 
Mondanom sem kell, hogy mekkora örömmel láttam, hogy Kriss beajánlotta az előző Hangpróba körre a jelen írás tárgyát képező hatodik lemezt. Nem tudtam, hogy készen van ugyanis...

Mi változott?
Szinte minden... Az első dal talán azzal a céllal íródott és kapta a pozíciót a kiadványon, hogy a korábbi rajongókat ne leforrázásként érje az átalakulás. Tulajdonképpen black metalt hallani már legalábbis az ütemek szempontjából és a tremolós gitártémák miatt. Ami kilóg, az a hangzás (lágy) és az ének. Philipp korábban is használt dallamosabb kiabálást, de itt gyakorlatilag csak ez megy. Hanem aztán később. Csak dallamos megoldásokat hallunk, hörgés semmi... Zavarban vagyok a dolog pontos behatárolásakor, mert nem vagyok biztos benne, hogy éneklésről van-e itt szó, de tény, hogy állati jól adja elő magát... 

Nem tudom, hogy volt-e köze az arculat (bocsánat, zene) változásának ahhoz, hogy 14 év tagság után lelépett Thrawn Telemnar dobos. Kíváncsi lettem volna, hogy mit tud ehhez a vonalhoz hozzátenni, hiszen kiváló metalütős, a Carved... lemezen brutálisan pörgött, a thrashes anyagokon nagyon kemény és határozott témákat ütött, míg a Seven Bellsen képes volt egy kifinomultabb, dinamikusabb játékra is. Utódja, Erebor az első ütéseiből megállapíthatóan jazz beállítottságú, kifinomult, erősen dinamikusan dolgozó fazon. Nem tudom, hogy ezért hallható-e a hangszer nagyon élőre keverve, de ha igen, akkor gratulálok a müncheni SOS Studionak. Ez egyébként él mindenre itt. A lemezt hallgatva inkább egy koncert jelenik meg képzeletbeli szemeim előtt, mint az, ahogy a zenészek egyenként feltolják a részeiket egy feljátszóban. Nem átallották például crunch-osra venni azt az akusztikus gitárt (ami a No More Colours végén másfél pecig egyedül szól!).

A basszerlánynak Naamah Ashnak ez már a második megjelenése a SOTMban, ugyanis korábban kisegítő szerepben láthattuk színpadon. Hangszere döngöl, morog, kiválóan alapozza meg a terepet a gitároknak. Nem bonyolít sokat, viszon ügyesen választja a hangnemeket (vagyis azt teszi, amit a mackónak kell a metalban). Nem tudom, hogy megírt témákból dolgozott, vagy szabad elképzelések alapján, de ha igen, akkor a végső hangzatok kialakulásában oroszlánrészt vállalt. És itt jön el a lemez legerősebb jellemvonása. Azok a bizonyos hangzatok és az általuk felépített összkép, összhangzat.
Mivel tökéletesen sikerült a hangszerek arányát belőni mind megszólalásban, mind a témákat tekintve, a végeredmény a tökéletes egyensúly. Bár rengeteg apró egyedi részlet lelhető fel sokadik hallgatás után is, mégis ennek a sok kis apró alkotónak a harmonikus összjátéka okozza a varázst.
Nem fogom darabokra szedni a dalokat, pedig most vagyok azon a ponton, amikor már a sok hallgatás egy végső egység külön-külön téglájaként jeleníti meg az agyamban ezt a hét remekművet. Távol álljon tőlem, hogy belemagyarázzak az alkotók feltehető motivációiba olyant, ami nem volt céljuk, de nekem határozottan az a véleményem, hogy a lemez egy fricska a metal kritika vaskalaposai számára. Phillipék mertek többet vállalni annál, amit egy átlagos horda szokott. Bár ismét kihangsúlyoznám, hogy metalzenekarként is az abszolút toplistás csapatok közé sorolom őket, ez a haladó szemlélet, amit itt felvonultatnak, nálam most már más zenei mezőnyben is dobogóközeliséget jelent.
Nagyon sok dologban a Fennel érzek párhuzamot... A produceri és a hangmérnöki munkát Arioch a fekete hajú, hulla-arcú gitáros látta el.

Secrets_Of_The_Moon_SUN_2015
Kiadó:
Stílus:
dark rock (metal?)
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Átlagos
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.No More Colours (08:31)
2.Dirty Black (07:01)
3.Man Behind the Sun (06:30)
4.Hole (06:45)
5.Here Lies the Sun (06:59)
6.I Took the Sky Away (07:59)
7.Mark of Cain (08:58)
Írta:
Nagaarum
2015. december 30., szerda, 19:59
Facebook:
Nagaarum 2016. január 3., vasárnap, 09:36
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz ChuckdeatH üzenetére:

Némi párhuzamot vélek felfedezni a zenei evolúció tekintetében a Sólstafir-ral.Végül is tök mindegy,mert így sem lett rádió barát a felhozatal.És ez így van jól. (@)

Jó a hasonlat. (b)
--
Nagaarum YouTube Csatorna
ChuckdeatH 2016. január 2., szombat, 23:50
ChuckdeatH
Csatlakozott:
2016. január 1.
Hozzászólások: 28
Némi párhuzamot vélek felfedezni a zenei evolúció tekintetében a Sólstafir-ral.Végül is tök mindegy,mert így sem lett rádió barát a felhozatal.És ez így van jól. (@)
Nagaarum 2015. december 30., szerda, 20:45
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2379
Válasz farrrkas üzenetére:

Nekem ezzel a lemezzel sikerült megismernem őket, valahogy korábban elkerülte a figyelmemet a zenekar. Az év egyik fontos felfedezése számomra. Innentől visszafele indulok majd el a diszkográfiában, de biztos, hogy más lesz a nézőpont, mint azoknál, akik a kezdetek óta követik őket.

Ahogy haladsz majd visszafelé, egy nagyon furcsa, groteszk utazásban lesz részed. (b)
--
Nagaarum YouTube Csatorna
farrrkas 2015. december 30., szerda, 20:43
farrrkas
Csatlakozott:
2015. január 8.
Hozzászólások: 448
Nekem ezzel a lemezzel sikerült megismernem őket, valahogy korábban elkerülte a figyelmemet a zenekar. Az év egyik fontos felfedezése számomra. Innentől visszafele indulok majd el a diszkográfiában, de biztos, hogy más lesz a nézőpont, mint azoknál, akik a kezdetek óta követik őket.
Koncertek
© 2001-2022 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.019 seconds to render
Query failed:
INSERT INTO `session` (
`id`,`user`,`data`,`ip`,`useragent`,`bot`, `rnd`)
VALUES (
'r5ol0jk4dnm00dm0iivvvp7g61','','szoveg|s:7:\"RDQDVVV\";koncert_helyszin|i:1;groups|a:0:{}language|s:2:\"hu\";lyricsfile|s:10:\"rendet.php\";lyricsrow|i:1;','3.238.225.8','CCBot/2.0 (https://commoncrawl.org/faq/)','0', RAND()
)

Error: Incorrect integer value: '' for column `femforga_femforgacs`.`session`.`user` at row 1