Szomorú apropója van ennek az írásnak. Marianne "LSK" Séjourné alig egy hónappal ezelőtt felakasztotta magát. A német trió (időnként kvartett) ezen lemezén szerepelt egyedül basszusjátékával valamint a hangját is hallhatjuk rajta időnként.
A csapatba Philipp sG Jonas 1997-ben szállt be, és azóta ő az egyetlen tag, aki minden Secrets of the Moon anyagon szerepel. 2001-ben, nem sokkal a debüt lemez megjelenése után csatlakozott a csapathoz Jörg "Thrawn Thelemnar" Heemann. LSK három évet töltött az osnabrücki brigádnál, és jelen kiadvány az egyetlen, amin lenyomatot is hagyott. Egyébként a tevékenyebb metalbandák közé lehet őket sorolni, mert bár összesen öt lemezük jelent meg 18 év alatt, emellett jegyeznek számos splitet, EP-t, és egy koncertlemezt is, és aktívan koncerteznek.
Mit is rejt a fekete almás album?
Az intro után Sulphur kéngőzös maró légköre maga a tökéletes építkezés legjobb példája. Lassan, higgadtan indul, majd hangnemváltás után az egész hangulati világ megváltozik, végül a kör egy nagyon jól eltalált refrénben záródik. A befejezés pedig a tekeréssel vérbeli black metal.
A harmadik dal a Black Halo bevezető melódiái megfacsarják az embert, elveszettséget, reménytelenséget tükröznek, ami egyébként a SOTM esetében nem egyedülálló, de itt addigi önmagukra tudtak tromfolni bőven. Majd acélos zúzda, ami a földbe ver, zavart keltő dallamok, megszaggatott dalmenet, környezeti zajok... Kitűnő. A dal második felében egy rövid időre visszatér a finoman kiművelt dallammenet.
Következik az I Maldoror rettenetes súlyú hangnemváltásaival. A szokásos SOTM megoldás: egyszerre szép, riasztó, és hihetetlen erő tör elő. Ezután a lemez talán legérdekesebb és legjobb tétele a Harvest gyűjti be a lelkünket. Gyaníthatóan nem az a dal, ami a kedvence lehet az orthodox vonalon mozgó ős-blacker harcosoknak, részben talán a majd négy percen át húzódó progos bevezetőnek, majd a belassuló pszicho bridge-nek.
A fájdalmas dallami megoldások folytatódnak a For They Know Not dalban. Ilyen lelki mélységeket csak nagyon kevés zenekar képes tükrözni szerintem, ha mégis sikerül, csak rövid pillanatokra. Ráadásul nem csak a dallamok tökéletesek, hanem a témák elosztása a sorok között szintén zavarba ejtő, egyedi. Itt is jönnek a tőlük megszokott kiállások...
A Shepherd pedig méltó lezárása az anyagnak. Lassú, mélázós, és fájdalmasan szép ének hallható benne.
A kortárs black csapatok közül nálam az egyik legnagyobb kedvenc a Secrets of The Moon, már csak azért is, mert nem színtiszta black, ennek ellenére a hangulata teljes mértékben az. Hozzá jön a thrash-es riffek gyakori használata, ami annyira nem a szívügyem, mégis tud működni, hiszen a dallammunka, a ritmusszekció, sG éneke és a megfontoltság végülis egy olyan ötvözetet szilárdított meg, ami mérföldekről felismerhetővé teszi a stílusukat.
A sávok keverése a Peter In de Betou és Magnus Bergman által vezetett svédországbeli Tailor Maid stúdióban zajlott, a végeredmény pedig egy végletesen reszelős, atomkemény metallemez lett. Igaz, pont LSK játéka van a háttérbe szorulva, de összesen ezt tudnám negatívumként megemlíteni. A gitárok átfúrják magukat az emberen, ahogy a dobhangok is puskalövésszerűen lyuggatnak... sG éneke a megszokott változatos hörgés, morgás, időnként dallamosan.
Annyira hatékony a hangzás, hogy a folyamatos zúzda ellenére is egyben le tudom pörgetni. Ebből a szempontból a következő lemez a Seven Bells még egy fokkal jobb is. Mindemellett a csapatnál a folyamatos fejlődés is megfigyelhető. Sokak nagy kedvence az Antithesis (a 2006-os lemez) egy ennél nehezebben befogadható, mégis egy, a hagyományosabb megoldásokat felhasználó anyag volt. A Seven Bells pedig maga a metal, a zene ünnepe számomra.
Az osztrákoknál és Németországban a 2009-ik év szeptember 18-án, míg európaszerte 21-én látott napvilágot a kiadvány első körben digipakként, amit 500 darab dupla vinyl követett poszterrel, illetve 999 darab extra kivitelű digipak kiadvány.
A pontszámba NEM nyom semmit Marianne halála. Ha élne, akkor is 10 pontra tartanám a Privilegivmot.
"A csapatot Philipp sG Jonas alapította 1995-ben, és azóta ő az egyetlen tag, aki minden Secrets of the Moon anyagon szerepel."
Ez egyáltalán nem igaz, bár a banda 95-ben alakult, ő csak 97-ben szállt be. A 98-as "Vanitas" demón gitározott először!
Részemről roppantul sajnálom, hogy ebben a bandában már egyetlen alapítótag sincsen!