Válasz farrrkas üzenetére:


Kösz szépen ezt a hozzászólást!
Akkor már volt értelme a litániámnak.
Persze, nem is a "bizonyítványt" próbáltam magyarázni; a zenének tényleg önmagáért kell beszélnie, csak a nyilvánvaló tévedések, nem igaz dolgok természetes, hogy zavarják a zenéje kapcsán az "alkotót".
Egyébként nekem is nagyon fontos egy zene esetében, hogy maga a megteremtője mit gondol róla, egyáltalán hogyan viszonyul hozzá, és valóban, ezáltal a hallgató hozzáállása tényleg módosulhat akár pozitív irányba is.
Bár a nyilvánvalóan antipatikus zene kapcsán ez csak ront az összképen, de ez az eset szerencsére elég ritka...



Számomra mindig érdekes megtudni, hogy maga a szerző hogyan tekint a művére. Természetesen egy lemez, ahogyan kikerült a publikum elé, saját életét éli, a hallgató saját szubjektív szűrőjén azt lát benne, amit akar és amit tud, ez nem is kérdés. Ami sokkal izgalmasabb, az az, ahogy az alkotó önkéntelenül is képes befolyásolni a zenehallgatást megfogalmazott hozzáállásával.

Ha elszór néhány jelzőbólyát, ahogy itt történt, az ember tudatosabban figyeli majd, milyen sikerrel teremtettek meg a kitűzött célok (pl. az árnyékos oldal teljes, elementáris kifejezése). Ez kétélű lehet, mert vagy jobban rásegít megtalálni azt a vágányt, amelyen haladva könnyebben nyílik meg a lemez, vagy egyéni elvárások elé állítja a zenehallgatót, bármit is jelentsen ez, és könnyebben csalódik.

A zenének persze magáért kell beszélnie mindenféle kommentár nélkül, de a tágabb kontextus akár arra is képes lehet, hogy megváltoztassa ugyanazon hangok által keltett hatást. Vannak, akiket hidegen hagy, sőt, egyenesen zavar ez a kontextus, engem azonban foglalkoztat a dolog. Nem egyszer kerültek dolgok más megvilágításba ezáltal. Természetesen, volt, hogy a lemez megitélésének javára, máskor annak rovására.

Ez csak egy gondolat, amelyet meg szerettem volna osztani.

Válasz Algras üzenetére:

Ellenben közös pont például a kontrolált káosz, mint alkalmazott zenei eszköz; mind a két helyen meg található. Azonban nem hiszem, hogy ez másolás lenne, mivel az a helyzet, ha a zenéddel a Lét, a Mindenség árnyékos aspektusát akarod minél teljesebben, elementárisabban kifejezni, akkor ezen eljárásmód nem kerülhető ki, és ostobaság is lenne kikerülni. Maga a megközelítési mód és a téma követeli ezt meg.

Számomra mindig érdekes megtudni, hogy maga a szerző hogyan tekint a művére. Természetesen egy lemez, ahogyan kikerült a publikum elé, saját életét éli, a hallgató saját szubjektív szűrőjén azt lát benne, amit akar és amit tud, ez nem is kérdés. Ami sokkal izgalmasabb, az az, ahogy az alkotó önkéntelenül is képes befolyásolni a zenehallgatást megfogalmazott hozzáállásával.

Ha elszór néhány jelzőbólyát, ahogy itt történt, az ember tudatosabban figyeli majd, milyen sikerrel teremtettek meg a kitűzött célok (pl. az árnyékos oldal teljes, elementáris kifejezése). Ez kétélű lehet, mert vagy jobban rásegít megtalálni azt a vágányt, amelyen haladva könnyebben nyílik meg a lemez, vagy egyéni elvárások elé állítja a zenehallgatót, bármit is jelentsen ez, és könnyebben csalódik.

A zenének persze magáért kell beszélnie mindenféle kommentár nélkül, de a tágabb kontextus akár arra is képes lehet, hogy megváltoztassa ugyanazon hangok által keltett hatást. Vannak, akiket hidegen hagy, sőt, egyenesen zavar ez a kontextus, engem azonban foglalkoztat a dolog. Nem egyszer kerültek dolgok más megvilágításba ezáltal. Természetesen, volt, hogy a lemez megitélésének javára, máskor annak rovására.

Ez csak egy gondolat, amelyet meg szerettem volna osztani.

Köszönöm a már meglévő és még leendő kommenteket az Aornos - The Great Scorn kapcsán!

Mindenesetre tanulságos, de a megoszló vélemények eléggé ellentmondanak a "standard" (a "dallamos" jelző külön talány számomra, akkor egy Mystic Circle, Mörk Gryning zenéjére mit mondunk? )típusnak, amit jó magam elégé téves megállapításnak tartok.

Egyébként szándékosan nem volt célom ezzel a zenével a mindenáron való újítás, bármit is jelentsen ez utóbbi.
A tiszta black metalban már eljátszottak mindent, amit érdemes, a fúziókat pedig én nem tartom akkora nagy dobásnak.
A görcsös újítás kényszerével szemben szerintem sokkal fontosabb, hogy egy zenét valóban sokszor és szívesen lehessen hallgatni (szemben rengeteg eredetinek titulált, kísérleti muzsikával), jól megírt dalok szerepeljenek rajta, kerülje az öncélúságot (zajból már ép elég van), de persze a másolás, puszta reprodukció, lopás se legyen, s természetesen mindezek mellet nagyon fontos a saját hang is, a felismerhetőség.
Legalábbis e szempontok voltak a céljaim, ám az már nyilván szubjektív, hogy ki hogyan ítéli meg ezek sikerességét...

A "magyar Emperor" titulus nagyon megtisztelő számomra, de úgy gondolom ezt nem kell túl lihegni.
Szerintem az Aornos összességében mordabb, durvább, még sötétebb, s olykor itt pszicho, őrült dallamok is felütik a fejüket, amik az Emperor-nál nem szempontok.
A dallamvezetésem is különbözik szándékosan, bár a témáim nyilvánvalóan valaha Emperor ihletésűek (is) voltak, s e hatás érződhet is a  zenén.
Ellenben közös pont például a kontrolált káosz, mint alkalmazott zenei eszköz; mind a két helyen meg található. Azonban nem hiszem, hogy ez másolás lenne, mivel az a helyzet, ha a zenéddel a Lét, a Mindenség árnyékos aspektusát akarod minél teljesebben, elementárisabban kifejezni, akkor ezen eljárásmód nem kerülhető ki, és ostobaság is lenne kikerülni. Maga a megközelítési mód és a téma követeli ezt meg.

McFrost 77! Köszönöm, írok majd emailt!

Oké, nincs több kérdésem.



Érdemes pár percet szánni erre a videóra.

Válasz Hónaljmankós F... üzenetére:

Még a legjobb riffeknél leragadva. Nálam ez a nyerő, az elején. Azért mert mikor meghallottam anno, mindjárt a hallójáratomba ragadt. Persze van rengeteg jó kis riff minden stílusban, de nekem ez jutott elsőnek eszembe. Az elején bedobják és már soha nem tér vissza a számon belül. Mint a Mercyful Fate korai lemezein.

Mindig meglepsz, azt hittem ezt is csak én hallgatom:)
--
Youtube csatorna

Ami ebben a számban megy 2:05-től a szólóval együtt az zseniális. Jól mondták egy páran, hogy a legjobb riff közlését nem lehet abbahagyni. De befejeztem én is. Weide baszod jó kis témát dobtál fel.

Még a legjobb riffeknél leragadva. Nálam ez a nyerő, az elején. Azért mert mikor meghallottam anno, mindjárt a hallójáratomba ragadt. Persze van rengeteg jó kis riff minden stílusban, de nekem ez jutott elsőnek eszembe. Az elején bedobják és már soha nem tér vissza a számon belül. Mint a Mercyful Fate korai lemezein.

Válasz nascence üzenetére:

Itt az új Sear Bliss, toljátok inkább ezt!

--
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.

Itt az új Sear Bliss, toljátok inkább ezt!

Frucsa és beteg klippekben a Primus és a Rammstein (Till Lindemann) a nagy királyok...meg ök legalább valami történet félét is gyúrnak a klippbe.

Ebben Les Claypool annyira undorító...



Ez pedig szerintem az utóbbi idök legjobb klippje:

Okilly az zseniális, úgy ahogy van

Ez meg... (hrhr)

--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost

De ha elszakadhatunk a metal zsánertől, akkor viszont bedobom ezt, mint kedvenc klip;

--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost

Válasz Eroen üzenetére:

Akkor fordítsunk a dolgon. Linkeljétek be a legbetegebb,aberráltabb vagy éppen ötletesebb klipet ami eszetekbe jut.

Ez nálam lefedi az első két pontot. De majd keresek valami értékelhetőbbet is.
--
"Ha már nincs benne 3 mp alatt 4 riff oda-vissza, nem is jó?" - McFrost

Nem vagyok a zenekar elkötelezett rajongója, de kifejezetten vannak egyes munkái amit még mindig tátott szájjal hallgatok/nézek végig. (Ezt a videót amúgy Gutted Sanyival anno már jól kiveséztük. ) - Szóval álljon itt a Cattle Decapitation klasszikusa úgy éhgyomorra az Artist Are Idiots után szabadon.

Akkor fordítsunk a dolgon. Linkeljétek be a legbetegebb,aberráltabb vagy éppen ötletesebb klipet ami eszetekbe jut. Kezdem én, előre is elnézést kérek

Weide jó témát hozott fel, azóta azon kattogok,én reggelig tudnám sorolni, és ezzel a dallal le is zárom a témát magamban, azért itt ahogy a basszus morajlik a fülesen keresztül a fülembe, az libabőr!

--
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem,
nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem.

And the winner is...

https://www.youtube.com/watch?v=P9nnf_7SGMA

Válasz Weide üzenetére:

Linkeljétek már be az általatok hallott legdurvább, leginkább arconbaszósabb riffet. Lehet kőbunkó primitív, vagy technikásabb, igazából mindegy, egyszerűen csak kíváncsi vagyok.

2:04-től:


--
>>> NGC Prod kiadó Bandcamp<<<

Válasz Eroen üzenetére:

A kör top kommentjére: