A 2000-ben alakult német zenekar 2003-ban készítette el bemutatkozó lemezét Kill the Sun címmel, amit sajnos eddig még nem hallottam. Tavalyi második "Ravenheart" című művüket már volt szerencsém megismerni és mondhatom jó benyomást keltett bennem a zenekar. Idén megérkezett a csapat harmadik, India című műve a Drakkar Records gondozásában. A felvételek 2004. decemberétől 2005. júniusáig zajlottak a Pleasurepark Stúdióban, Belgiumban. A korong producere José Alvarez-Brill volt.

Sok helyen láttam, hogy a zenekart a Nightwish-hez hasonlítják. Szerintem ezek az emberek vagy nem hallották a lemezt vagy egyszerűen süketek. Vannak találkozási pontok a két csapat között, ilyen például az, hogy mindkét csapat női énekest foglalkoztat és még a szimfonikus nagyzenekari részek is ide sorolandók. De a Xandria egy sokkal modernebb, sokkal kísérletezőbb csapat. Tavalyi lemezük már egy szilárd alapot biztosított a zenekarnak megnyitva a csapat előtt a nagy fesztiválokat, mint például a Summer Breeze és Busan International Rock Fesztivál. Nos az új korong véleményem szerint újabb ajtókat fog kitárni a német csapat előtt. Ha csak a lemez címét megnézzük már előre vetíti, hogy keleti hatásokkal megpakolt lemezt fogunk hallani. Ezen kívül nagy szeretettel használnak ír folkos témákat - lásd a Like a Rose on the Grave of Love, The End of Every Story-ban vagy a záró Return to India-ban. A lemez második dala Now & Forever egy igazán slágeres szerzemény samplerekkel, groovokkal. A Dancer nagyzenekarral, zongorával lekísért ballada, egyszerűen nagyon szép dal, bár igaz én elfogult vagyok a vonósok és zongora által keltett hangulat irányában. A Fight Me egy kicsit keményebb modern gitártémájával teszi még változatosabbá a korongot, de természetesen ebben a szerzeményben is érkezik a jól bevált kellemesen énekelhető refrén. Igazán kiemelkedőt egyik zenész sem nyújt a lemezen, de ez a fajta muzsika nem is erről szól. A korong hangzása kitűnő, ami ugye nem meglepő ha tudjuk, hogy az anyag producere José Alvarez-Brill volt. Ami miatt mégis kicsi hiányérzetem maradt az a sok lassan hömpölygő ballada, szerintem elkelt volna a lemezen több lendületesebb szerzemény is.

Számomra, aki kifejezetten szeretem a szimfonikus hatásokat egy zenében ez a korong igazán kellemes hallgatnivaló, amit bármikor szívesen előveszek. Azt gondolom a német csapat ezzel a lemezel megnyitotta maga előtt az ajtókat és én kívánom nekik, hogy sikerüljön a küszöbnél távolabbra jutniuk.