Komoly promocsomaggal készült a zalaegerszegi Perfect Unity. Az egyszerű, fekete-fehér borítós - de nyomdai kivitelű! - lemez mellé bemutatkozó levél, fotó és biográfia is került, így nem kellett vadászni az információk után. Tanítanivaló hozzáállás, plusz pontot érdemel (igaz erre nem igazán szorul rá a banda).
A négy számos CD amolyan énekesnős csapatot mutat első hallgatásra, de nem a gothic bandák sorát erősítik, bár itt-ott nyomokban fellelhető ezek hatása is. Színesítő jelleggel.
Magukat helyenként progresszív elemekkel kiegészített dallamos metalnak kategorizálják. Ezzel egyet is tudok érteni.

Nekem az első nóta, a Rebirth leginkább a Stratovariust juttatta eszembe a speedelős gitárjaival, meg a dallamaival. Viszont nagy erőssége a csapatnak a mindössze 17 éves énekesnőjük, Farkas Liza, aki erre a "száguldó" (vagy inkább csak nevezzük sodrónak) dalra emlékezetes és könnyen befogadható, ugyanakkor nem sablonos témákat hoz.
A második dal, az Instinct már inkább modernebb irányt mutat. Ez inkább középtempós nóta, itt inkább a hangszeresek dominálnak, főként a gitárok terén fedezhető fel a már említett progresszív elemek használata. A lemezfelvételkor még a két alapító Nátrán Isván és Paksa Tamás nyomta fel a témákat, azóta viszont Tamás már "csak" a dobolásért felel. A demo alapján azt kell mondjam nem is rosszul, sőt! Gyulai Ádám basszerrel együtt komoly alapozást visznek véghez.
A demot a címadó Passage to the Wasteland zárja két változatban. Nehéz dönteni, hogy az akusztikus netán a 'plugged változatot szeretem jobban. Mindkettőben találok számomra kedves részeket. Talán kissé hosszúra nyúlik, de annyi baj legyen. Talán mégis az unplugged verzió áll hozzá közelebb. Valahogy hangulatosabb lett. Meg az eredeti változatban itt-ott hallani kevésbé egyéni megoldásokat is. Bár a latinos betét ott is nagyon bejön.

A szövegek terén sem mondanám, hogy klisés dolgokat hoznak. Bár nyilván nem hatnak az újdonság erejével sem az emberi léttel, főként annak ön- és környezetpusztító, "ragadozó" énjével foglalkozó gondolatok, amik Miklós Gábort dícsérik.

Összességében egy nagyon erős bemutatkozó anyaggal rukkolt ki a zalaegerszegi csapat. A demó alapján nem hiszem, hogy ne hallanánk még róluk hamarosan. Ha a teljesítményük élőben is megállja a helyét és még fejlődni is tudnak, illetve még egyénibbé teszik zenéjüket simán el tudok képzelni akár nemzetközi ismertséget is á la Without Face.