Tizedik albumával jelentkezett idén a Pro-Pain, Age Of Tyranny / The Tenth Crusade címmel, ami utal a banda eddigi munkásságára és amerika keresztes háborújára a terror ellen, persze nem vallási értelemben. Már nagyon vártam az új albumot, mert a 2004-es Fistful Of Hate óta, ami teljesen más hangzással bírt, mint a banda addigi lemezei, nagyon-nagyot ütött nálam. Az azt követő Prophets Of Doom pedig mintha egyenes folytatása lett volna, kicsit finomkodóbb formában. Az Age of Tyranny lemez láttán, ami elég egyszerű borítóval büszkélkedik, mondhatni csúnya, gyorsan nyomtam be a lejátszóba, hátha chokito-elven működik.

Nos, a koncepció kb az lehetett a lemez készítésénél, hogy vegyük a már bevált modern hangzást, írjunk pár új számot, de éppenséggel az se baj, ha lenyúljuk a saját riffjeinket, és piacra dobjuk. Persze, lehet csak én vagyok a hülye, de miközben pörögnek a trackek olyan érzésem van, mintha már hallottam volna és szinte fejben folytatni is tudnám őket.. De hasonló érzésem volt anno a Prophets Of Doom-al kapcsolatban is, ugyhogy egye fene.

Van itt persze kísérletezés, modern hangzás (ami mindig is tetszett), jó karcos hardcore vokál, a dob és a gitár is vaskosan szól, a Bush-politika ellenes hangulatot is kiérezni. A The New Reality odabaszós nyitása után, melyet az eredetinek ható számok közé sorolok, jön az All For King George, melynek refrénje kísértetiesen olyan, mint a Fistful of Hate album Godspeed-je. A velejéig hc Pigs In Clover is a korong jobbjai közé tartozik, ellenben a Beyond The Pale a női vokáljával, spanyolos gitározásával elég semmilyen (még heavy metalnak is elmenne). Az album szerkezete ilyen sinus hullámban változik, Three Minutes Hate, Company Jerk durvulásai mellett, mit keres pl a Live Free (Or Die Trying) az tiszta éneklős betétjével, mégha csak pár sor is, de rontja az összképet. Az Impeach Indict Imprision is a Fistful vonalat erősítette volna inkább.

A sok deja vú érzés ellenére NEM rossz a lemez, a banda képes olyan légkört teremteni, olyan kiállásuk van, ami mellett elmenni csak úgy nem lehet. Még az ön-lenyúlást is elnézem nekik, mert ha teszem azt nem ismerném a Fistful Of Hate-et, biztos hogy jobban tetszene az egész Age Of Tyranny. A Pro-Pain bebizonyította, hogy váltakozó minőségű dalok mellett is lehet fasza albumot csinálni. De ez csak egy vélemény, be kell szerezni, meg kell hallgatni, aztán döntsétek el kinek hogy áll (az ökle) a Pro-Pain után.