Hol is kezdjem? Talán ott, hogy a finnek megint kitettek magukért? Igen, azt hiszem ez lesz a megfelelő.

A finnek megint kitettek magukért, mert a Battlelore Evernight albuma valami olyan dolgot ad a hallgatónak, ami nélkül nem is igazán érdemes zenét hallgatni. Ez nem más, mint a hangulat! Többször meghallgattam a lemezt, és azt vettem észre, hogy egyre többször és többször kerül a lejátszóm közelébe az Evernight album.

Olyan kellemesen epikus-sárkányölős-kalandozós hangulata van, hogy rögtön kedvem támadt valami jó kis fantasy regény olvasásához, vagy egy jó kis szerepjáték partihoz.

A Battlelore nem titkoltan Tolkien metalban utazik, és mivel nem ismerem az eddigi lemezeiket, csak azt tudom mondani, hogy ezzel az albumukkal nagyon ráéreztek a dolog lényegére. Mármint arra a lényegre, hogy összességében hogyan is kell egy hangulatos utazást megfesteni a zenével.

És mielőtt minden fantasy metal kedvelő hanyatt homlok rohanni kezdene az első lemezboltba, hogy beszerezze az albumot: 1. lemezboltban metal cd-t?! J, 2. a lemeznek nagyon jó hangulata van, de a finn legénység nem váltja meg a világot! Én hangulatról írok, nem eredetiségről. Mert hangulata az van a lemeznek, de ha kegyelmet nem ismerő kritikus lennék (ami a híresztelésekkel ellentétben nem igaz! J) akkor az negatívumok kitárgyalásánál megemlíteném azt, hogy:

• Theatre of Tragedy, mert eléggé hajaz a Battlelore a TOT korai munkásságára (akik nem ismerik, azok ne vegyék figyelembe ezt a bejegyzést J), de nem nyúlás szinten.
• a szinte végig középtempós lemezen igazi felüdülésnek számítanak az olyan gyorsabb dalok, mint a summon the wolves és a we are the legions párosa, szóval nyugodtan lehet tempósabb dalokat írni, simán belefér a stílusba és az imidzsbe
• az énekes lány engedje ki rendesen a hangját, mert így is nagyon szép hangja van, és kellemes dallamokat is énekel, de szerintem még kontrasztosabbak lennének a dalok, ha a másik énekes (Tomi Mykkanen) hörgésére egy erőteljesebb női ének válaszolna

Szóval a finn Battlelore egy középtempós, szintivel erősen megtámogatott epikus fantasy metal, két énekessel is megáldva. Egy angyalhangú tündelány és egy hörr-mörr troll aki a férfi énekért felelős. J Kellemes dalok, de nincsenek világmegváltó újdonságok. Persze jogos a kérdés, kellenek? A CD borítón ugyanis az szerepel, hogy Epic Fantasy Metal, nem pedig az, hogy Progressive.

Ja, és mielőtt elfelejteném! A hangzásra nem lehet panasz (arra sem), a finn Music Bros stúdióban lett rögzítve a kilenc számos album, és a Finnvoxban masterelték. Elég ennyi?

A borító is rendesen meg lett csinálva, látszik, hogy nem 20 percet foglalkoztak vele. Nekem nagyon tetszik.

Battlelore-Evernight egy meghívás Középföldére. Azoknak, akik ki akarnak, és mernek szakadni a hétköznapok fogságából!