1998-ban indult útjára az Evilfeast nevű, számomra eddig ismeretlen formáció. Lengyelhonban lépett az atmoszferikus fekete fém ösvényére a MA szerint a mindvégig egy tagot soraiban tudó „banda”, aminek szülőatyja GrimSpirit művésznéven írja nekünk elbeszéléseit immár közel 20 éve. Ez idő alatt 5 nagylemezt jelentetett meg és útja során pedig egészen Norvégiáig jutott.
     Közös kalandjainkat elmesélem pár mondatban. Első körben én kifejezetten szeretem megnézni a borítót, az esetek nagy százalékában már ekkor kapok egy iránymutatást, hogy mire is számíthatok az adott zenétől. Itt havas táj jelenik meg, fák között futó úttal, ami egy kastély vagy talán templom mellett húz el. Azt mondom északi típusú, hóvihar jellegű black metal-t fogunk hallani, amit tovább erősít a logó is, hiszen a betűkből fák nőnek az égig, lábaikról jégcsapok lógnak, szóval természetközeli, fagyos hangulat várható. A lemeztől 6 nótát kapunk 1 óra 7 perces játékidővel, ami valljuk be, első ránézésre elég sokkolóan hathat. Adott a kérdés, hogy a mai rohanó világunkban vajon milyen zenei témákat lehet elnyújtani több, mint egy órán keresztül, amire van is igény? A választ 5 perc után megkapjuk; szintivel sűrűn megtámogatott, atmoszferikus feketeséget hallunk. Az első 5 perc tehát vízválasztó, a műfaj szerelmesei falni fogják és egyszerre bekebelezik az egész albumot, akiknek pedig ez a télies hangulat nem jön be, nyugodtan klikkeljenek tovább. Felesleges minden szerzeményt külön-külön kiemelni, hiszen mindegyiktől ugyanazt kapjuk: billentyű és a gitár kéz a kézben jár, együtt teremtenek fagyos hóvihar jellegű atmoszférát, ez adja az album gerincét. GrimSpirit azért igyekezett minél több változatosságot belecsempészni az egészbe, kapunk narrációs átvezetőket, kellemesen tiszta és hangsúlyos, férfias dallamokat is. Néhol megelevenedik a természet zivatar és szélvihar képében, az eltévedt gyanútlan utazót farkasok vonyítása és varjak károgása figyelmezteti, hol tűz ropogása, hol pedig kovácsüllő kalapálása töri meg a táj morajlását. Ezek az elemek egy-egy pillanatra kiragadják a hallgatót az erdőben bolyongásból, hogy utána még erősebben lökjék vissza őt a jeges talajra. Zeneileg, mint említettem, a gitár és a billentyűs hangszer dominál, de szerencsére egyik sem szenvedi hátrányként a másik jelenlétét. Nincs alárendelt szerepe a dobnak sem, mely változatos tempókat pumpál bő egy órán keresztül, igaz a gyorsabb részeknél eltűnik a sűrűben, de ez nem bántó. A ritkán bekúszó akusztikus gitár sincs elnyomva, a megfelelő pillanatban a megfelelő hatást fejti ki. Erőssége éppen ez a lemeznek, hogy minden megszólaltatott hangszer önálló életre képes, remek témákkal segítve az újrahallgatási faktor növekedését. Ebből adódóan a hangzás is remek, a húrosok sodróan és recsegősen hozzák elénk a fagyott világot, melyben a szinti szélként szeli a tájat. A megszólalásért egyébként az Esoteric egyik oszlopos tagja, Greg Chandler a felelős, aki aztán tudja, hogyan kell hangulatot teremteni!

    Kinek ajánlom ezt a zenét? Azoknak, akik szeretik az északi stílusú atmoszferikus fémet, akik odavannak a Satyricon - Dark Medieval Times vagy a Dimmu Borgir - For all tid albumokért, esetleg Burzum fanoknak, de Vikernes sosem mixelné így bele a szintit a metalba, ő inkább külön-külön adagolja ezt mesterien. Fülessel téli sétához, iskolába/munkába járáshoz is ideális. A borítófestmény egyébként a XIX. századi német tájkép festő, Edmund Koken munkája. Az eredetileg színes mű is nagyon szép, az itt felhasznált fekete-fehér változata pedig illik az egész Evilfeast koncepcióhoz.
    Negatívumként mindenképpen meg kell említenem, hogy nagyon erős a norvég hatás, és ez egész album jól megszokott panelekből építkezik, ami által mentes mindenféle eredetiségtől, egyéniségtől. Ezen segíthetett volna az, ha például GS az anyanyelvén adja elő a meséit, némi lengyel folklórral megfűszerezve. Ettől függetlenül ez egy minőségi hallgatnivaló, erős album! Régen, mikor még otthon laktam a szüleimnél, sokszor ültem viharban vagy szakadó hóban a teraszon, és walkman-en hallgattam a fent említett bandák zenéit. Nagyon szép emlékek ezek, ha most szakadna hó, ezzel a művel is megtenném ugyanazt!