Biztosan voltatok már úgy, hogy mindenki más véleménye ellenére valami nagyon tetszett, vagy nem tudtatok szabadulni tőle. Ilyenkor megmagyarázni nem igazán lehet a vonzalmat, mert ez belülről tud fakadni, amit mások nehezen értenek és már előre látom, hogy a szerb The Bloody Earth második nagylemeze gyakorlatilag halálra lenne ítélve egy hangpróba folyamán, főleg, hogy efféle hangulatzenét már nem sokan játszanak manapság. Az Inevitable tehát egy új produkció, viszont a zenekar története ennél jóval régebbre nyúlik vissza. Debütálásuk konkrétan 1996-ra datálható, ami után csak 21 évet várattak a folytatásra, tehát a kapkodás nem épp a banda legjellemzőbb tulajdonsága. Igaz ez a zenére is, aminek legfőbb táptalaja a funeral és death/doom határvidékén keresendő, modern hangzású extrém produkció régi sulis magzatburokba zárva. A mély hörgéssel, vontatott menetelésekkel és vastag szinti szőnyeggel megtoldott produkcióban minden hang végtelenül primitív és egyszerű, mégsem éreztem egy pillanatra sem, hogy ne lenne tökéletesen a helyére illesztve. Ha hatásokat, esetleg hasonlatokat kellene még gyártanom, azt mondanám, hogy a zenekar egy takaréklángon égő Mourning Beloveth és bekávézott Evoken keverékeként állná meg leginkább a helyét. Ennek megfelelően hat szerzeményt találhatunk a lemezen közel órás játékidővel, aminek ötödében egészen a középtempóig merészkedik a zenekar, néhány percében pedig olyan death metal témákat robbant, hogy a hajam letettem tőle.

   Koca doom rajongók elriasztásával kezdődik az Inevitable, 10 perces gyászmisét kapunk a Thee, Who Wakes Me Unknown képében. A gyakorlatilag egyetlen vezérfonálra felfőzött dal innen-onnan ismerősen csengő, embertelen mélységbe lenyomott riffekkel és lélekmelengető templomi orgonával szórakoztatja a nagyérdeműt, még ha nem is olyan szinten használva ezt a hangot, mint mondjuk a Quercus. A Promethean Punishment viszont már első hallásra meggyőzött arról, hogy meg kell emlékeznem erről a lemezről, mégpedig nem elődjéhez képest nagyobb változatosságával, kreativitásával, pusztán hangulatával, amit csak fülessel, vagy nagy hangerővel tud visszaadni. A dal minimalista esszenciája ennek a műfajnak és tökéletes példája annak, hogyan lehet alig pár hanggal világra hozni az érzelmek garmadáját. A sóbányából visszhangzó mély hörgés és az időnként előbukkanó magas orgona, valamint akusztikus megoldások a gyász, az átszellemülés, a hidegrázás tökéletes előcsalogatói, amit csak teljes nyugalomban, a világtól elhatárolódva lehet igazán értékelni. Ez szintén igaz az I Dwell Alone megoldásaira is, ahol még közelebb kerülünk a funeral doomhoz, mint korábban. A Thou Devour the Sea vontatott kezdése után az idei év egyik leg odapörkölősebb death zakatolását mutatja be, hogy aztán visszaterelve a hangulatot ismét a kopott fejfák, hervadt virágok mezején cammoghasson tovább. A változatosság nem erőssége tehát a bandának, viszont ezen az egy dalon annyit dobott, hogy simán a legjobb szerzemény lett az egész kiadványon, már-már könnyen emészthetőnek mondanám. Talán el is szégyellhette magát a zenekar a nagy tempóváltások miatt, mert a When Faith Is Kneeling keretein belül visszakanyarodtak a búskomorság fájdalmasan szép magányába, ahol kapunk esőt, vihart, zongorát és minden jót, amit egy ilyen szerzemény nyújtani tud számunkra. A lemezt az I Am Doom zárja, ahol egy könnyebben emészthető lüktetésbe ágyaznak bele egy szintén súlyos dalt a kiadványon eddig példátlan, kilenc perc alatti játékidővel.
   A The Bloody Earth új lemezét azoknak ajánlom, akik a mindennapok rohanásában még megengedhetnek maguknak egy órányi nyugodt zenehallgatást és a hangjegyhalmozás hiányát is meglehetősen jól tűrik, valamint azoknak, akik ki vannak éhezve egy hangulatos funeral/death doom keverékre, mert nem igazán kaptunk mostanában új produkciókat ebben a közegben. Engem nagyon elkapott a cucc hangulata és egymásra találtunk, mint a köztisztviselők és a vaskos borítékok… A ti értékelésetek segítségére pedig már itt a teljes egészében meghallgatható lemez.
 

 

Kiadó:

Miner Recordings

Stílus:

funeral death/doom metal

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2017. június 1., csütörtök, 16:51

Facebook: