Egy biztos: hazánkban jelenleg a fanzine készítésből nem lehet meggazdagodni. Főleg, ha az újság küldetése underground metal bandák népszerűsítése, megismertetése. Ezért becsülendő, hogy Papi Zoli nem adja fel és nemrég megjelentette a Burning Sun 4. számát, amely az előzőhöz hasonlóan ismét CD-melléklettel jött ki. Zoli vállalta a kockázatot, hogy anyagi vesztesége származik a kiadásból. Ezzel sajnos nincs egyedül, mert valószínűleg a legtöbb underground újság, de zenekar is örül, ha nullszaldóra ki tudja hozni egy-egy friss megjelenésének pénzügyeit.

Mindenesetre a fanzine aktuális száma ezúttal kisebb, A/5-ös méretben látott napvilágot és 68 oldalon keresztül adagolja a klasszikus fémet. Jó sok interjút, lemezismertetőt olvashat, aki megvásárolja, töltelék nélkül, lévén egy darab reklámot, hirdetést sem találni a lapban. Szerintem igényes lett a kiadvány, minőségi papírból készült az újság és nekem jobban is tetszik ez a kisebb méret.
A CD-mellékleten 16 csapat 1-1 dala hallható, 68 percben.
Természetesen ezúttal is a heavy, power, speed, thrash metal dominál, de befért két, doom vonalon mozgó alakulat is.

Hangulatos pengetéssel nyit az Evil-Lÿn nótája, majd átvált galoppozós heavy metalba. Az énekes orgánuma illik a muzsikához, a halford-i sikolyokat is lazán hozza. A Lechery tovább halad ezen az úton, csak náluk inkább a német iskola a mérvadó.


A Heavy Metal Invasion cím önmagában tükrözi, hogy mi várható tőlük. Ezt maradéktalanul meg is kapjuk.
A Fatal Embrace számával kicsit keményebb vizekre evezünk. Ők már thrash-ben utaznak. Ha valaki megnézi a zenekari fotót, akkor a kinézetük alapján meg tudja ezt mondani, anélkül, hogy egy másodpercet is hallana a zenéjükből.


Egyébként a Dungeons of the Dread első másfél perce még inkább heavy metal, aztán érkezik a váltás, jön a tika-tika, beindul a thrash-elés. Nem megyek végig az összes nótán, inkább csak némelyikről ejtek pár szót. Hatodikként csendül fel a Predator szerzeménye. Na de melyiké? Ugyanis a Metal Archives vagy 20 ilyen nevű zenekart dob ki. Szóval végig kell nézni a felhozatalt, hogy kiderüljön, hogy szinte ők az egyetlen, manapság is aktív banda a felsoroltak közül. Mellesleg amerikaiak. Az ő dalukat követi az első "kakukktojás” a Witch Ritual.

Énekesnővel felálló rituális/pszichedelikus doom-ot játszanak, ami nem rossz, de még nem első ligás. Kb. ugyanez mondható el a szintén német is LOVE alive? Nevű formációról is, akik szintén az elszállós, füstös, doom/stoner-es vonalat erősítik, de sokat kell még gyúrniuk ahhoz, hogy valóban figyelemreméltó legyen ténykedésük.


Minőségi, számomra is tetszetős heavy/power metalt hallhatunk az Espionage, illetve a Savior from Anger legénységétől, a Rebel-ről pedig kiderül, hogy hazánk fiai. És magyar nyelven alkotnak. A rabszolgás, gladiátoros szövegvilágú Recipe Ferrum ismeretében sajnos azt kell mondjam, hogy nem lesznek a kedvenceim…

Összességében viszont az a helyzet, hogy szórakoztató ez a vegyesfelvágott, még olyanok számára is érdemes megfülelni, akik nem igazán lelkesednek ezekért a klasszikusabb stílusokért. Én sem vagyok heavy, power, speed, thrash, stb. fan, de ez az összeállítás adott egy újabb betekintőt ezen irányzatok földalatti képviselőnek világába!