Még nem is olyan régen, a 2015-ös keltezésű tatai Ankh lemezének meghallgatása előtt merült fel már évek óta bennem kavargó nagy kérdés, hogy létezik e kis hazánkban jelenleg olyan magyar zenekar, amely képes lenne felvenni a versenyt a külföldi – de leginkább északi – szimfonikus és folk-metal elemeket egyaránt felvonultató melo-death együttesekkel? S képes is lenne kielégíteni a „nagy” nyugati piaci igényeket, vagy akár csak beállni a hasonló stílusban játszó nagynevű bandák hosszú és végtelen sorába? Nos, az már biztos, hogy ember (ill. zenész) legyen a talpán, aki ezt az ínséges, de elhívatott utat választja.
Persze a kérdésekre adott válaszok, – mint mindig – ott lebegnek a szemünk előtt. A válasz pedig nem más, mint a tatai csikócsapat New Beginig címet viselő albuma. – Vitathatatlan, hogy a 2012-es Tükörterem Ep után, a zenekarba fektetett munka lassan, de beérni látszik. A változás jelei már a korábbi 2014-es Night In The Forest demón is jól hallhatóak voltak, de a végleges és mindenki számára kikristályosodott forma, a tavaly megjelent album.

A most már teljes egészében angol nyelven íródott nagylemezt fülbemászó dallamokkal indítja útjára a zenekar, de valójában mindez csak arra elég, hogy az albumot nyitó felvezető alatt az ember zárja a sorait, rendezze gondolatait, s felkészüljön egy fantasztikus utazásra egy képzeletbeli világban. – A Csanády Dániel vezette nótagyár ezek után belecsap a húrokba, s szinte esélyt sem ad arra, hogy akár cseppnyi lélegzetvételhez is jusson az ember.
Az első két dal után – némi lélegzetvételnyi szünetet hagyva magamnak - is az a véleményem, hogy az egész album annyira sűrűnek, mondhatni túlzsúfoltnak hat, hogy az ember nem is tudja, hogy mire figyeljen. – Ha nem koncentrál eléggé, könnyen kibillenhet a belső egyensúlyából, s sajnos így akár el is roboghat mellette az Aimlessly és a We Are Gonna Fall is. Pedig igazán korrektül összerakott kis nóták. Igazi iskolapéldája annak, hogy miként kell a színes egyensúlyt megteremteni a hangszerek és a vokálok fölött. – Talán a gitárokra egy leheletnyivel több hangsúlyt helyeztem volna, mert a két bárdista, Hajnóczky Viktor és Horváth Tamás játékára sokan irigyek lehetnek, kevesen mondhatnak magukénak ilyen tudású zenészeket. – Ez a zenekar meg sok más bandával ellentétben kettővel is rendelkezik. (Srácok, ha már héthúroson „vágjátok a fát”, csapjatok oda rendesen!)



A személyes kedvencemet, az Estrange-re keresztelt nótát hallva hirtelen a Nightwish jutott eszembe. – Talán a kevesebb hörgésnek köszönhetően. – A lágy tavaszi szellőként ható folkos betétek és a Tamási Ágnes Anna / Dani ének is sokat emelnek ezen a nótán. Az ízes szólómunka pedig már csak a hab a tortán, hogy az ember végleg elkalandozzon. (Kicsit még hallgattam volna tovább is ezt a dalocskát.) Aki pedig nem hiszi, hogy ez a zenekar alattomosan képes lenyúzni a bőrt az arcunkról, az valószínűleg meg sem hallgatta a The Longest Journey dalocskát. Nagyszerű hallani a fuvola keltette lágy dallamokat, s közben pörögni a legmagasabb fordulatszámon. Lunczer Vivien létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen a zenekarban, személye igazán ritka és felbecsülhetetlen kincs, amelyre akár egy egész, saját brand-et fel lehetne építeni.



Remélem, hogy nem vagyok egyedül azzal a kijelentésemmel, amikor azt mondom, az egyik legjobban eltalált nóták közé kell sorolni a Chamber Of Mirrors-t is. Barabás Olivér megingathatatlan bástyaként áll a Danival közösen épített köveken. – Koncerteken biztosan nagyot dob majd a közönség hangulatán ez a nóta. – A Hollow Pictures-nek pedig igazán jót tett, hogy kicsit több szerep jutott Annának is, s kicsit nyugodtabbra vették a fiúk. (Egész egyszerűen nem tudnám megmondani, hogy miért, de Annát és az egész albumot hallgatva néhol az Epica-val való hasonlóság felvetése is ott kavargott a fejemben.)

Azt nem tudom garantálni, hogy mire az ember a New Beginning utolsó, záró akkordjáig eljut, nem fog elfáradni. Az album végén lecsendülő Treasure – iszonyatosan jó tekerések vannak benne – után jólesik megfürödni a csendben. Csak találgatni akarok és talán a keverés miatt sokszor koncentrálni kell, hogy rendesen kihalljon olyan dolgokat is az ember, amit valójában szeretne. Az egyes hangszerek illetve effektek aránytalansága adhat némi fejfájást a zenekar számára, de hát tessék őket megnézni élőben ott, és amikor lehet. Mert ez egy erősen ajánlott banda mindazok számára, akik szeretik a heroikus, epikus és minőségi zenét. (Szóval kitartás gyerekek, menni fog ez.)

9/10.