Tavaly lecserélődött a tagság Maci (l. még Cojones) körül, s az első albumot már a John Doe név mögé bújó basszer és Kazuki dobos felállású, hozzáállásában azonban nem változott (értsd: banda rögzítette.
Az anyag felvezetésére a Never Slow Down c. dal és a hozzá készített GoPro-s klip volt hivatott, s május 2-án debütált a tíz dalos Monday Massacre.



Nos, az ami a Hatredcore Budapest EP-t jellemezte, az itt is megvan, azaz röviden, velősen megfogalmazott dühös, agresszív tételek sorakoznak itt tizenhat percben. Nem vitték tehát túlzásba a dalokat, nem lehet azzal vádolni a bandát, hogy feleslegesen elnyújtanák a számokat, sőt!
Ez egyrészt erény, másrészt pedig némi hiányérzetet is okoz, mert én még szívesen hallgattam volna néhány plusz nótát… ;-)
 

A lemezre a dalok elé/közé rövid narrációk, vélhetően filmes bejátszások kerültek, amik újdonságot jelentenek és ráadásul hangulatilag is feldobják az anyagot. A játék neve persze továbbra is punk/HC, direkten megfogalmazva a stílus sztenderdjeinek megfelelve.
Persze kikacsintással egyéb stílusok (némi death metal, kis EBM) felé is, ahogy tették azt az EP-n is.

Mi mással kezdődhetne a tíz, jellemzően másfél-két perces tételből álló lemez, mint megemlékezéssel a sokak által utált, gyűlölt hétfőre. Ahogy a banda írta: “kurva hétfő, hiányoztál, mint egy fejlövés!”

A már említett klipes nóta mellé, melyben a fővárosi kerékpározás "örömeivel" ismerkedhetünk, még megjelenés előtt megérkezett a What U Got, egy videóval megtámogatva, ami a szélvész-HC mellé jócskán metalos, úgy a Biohazard nyomdokain.



A I Know Where You Live meg nekem a Pro-Pain dolgait idézi.
Ahogy az EP-n a Hogwash c. dalban kalandoztak kicsit, itt hasonló a majd három perces Buy Fxxx Die c. szerzemény, melyben a pörgős HC mellett azért lassabb, de hasonlóan súlyos témák is találhatók, amik miatt a trendi lányokkal, fiúkkal kapcsolatos mondanivaló még hangsúlyosabb lesz.

A dinamikát egyébként is jól használják, ahogy a vokáltémák is változatosak, természetesen a stílus határain belül. A kiabálós témáktól a hörgésig terjed a skála, de ezzel a kijelentéssel nyilván nem okozok meglepetést, főleg, ha hallottad az EP-t, netán ismered az ALS-t. A csordavokálok is sokat dobnak a cuccon.

Zeneileg nem kell nagy megfejtésekre gondolni, nincsenek nagy egyéni teljesítmények, viszont egységes az anyag, ami véleményem szerint csak a javára szolgál. A hangzásra sem lehet panasz, nekem legalábbis tetszik a próbateremben rögzített anyag, amit az 515 stúdióban az Omega Diatribe-os Hájer Gergő (keverés és maszter) véglegesített. Hllgassátok!
A Juhász Zsolt és Jesenszky Milán alkotta borító meg telitalálat.

Kiadó:

Szerzői kiadás

Stílus:

HC

Értékelés:

Dalok:

Írta:

2016. május 19., csütörtök, 11:36

Facebook: