Szeretem a magyar black metal bandák hagyománytisztelő hozzáállását. Természetesen nem vagyok ellene a fejődésnek, meghallgatom a jól sikerült post-gaze-ilyen-olyan cuccokat, csak manapság mintha görcsösen proggerkedni akarnának a blackerek, újítani és villogni, miközben a szellemiség és a hangulat egyszer csak eltűnik. Agyontechnikázhatjuk, szájbainnoválhatjuk a black metalt, de ha nincs meg a sötétség, a hangulat, akkor az egésznek lőttek.
Az igazán régisulis, true black metalt képviselő, budapesti Malvm zenekart szerencsére nem vádolhatjuk öncélú progresszióval. A banda egészen friss, 2014-ben alakult, a háromfős állomány a következőképp alakul: Gefroren (ex-Necroratory) – dobok, Desolatvs – gitárok, Odivm – vokál. Leszögezhetjük, a Malvm tagjai vtálják az u betűt.
A zenekar első anyaga az egyszerűen MMXV-re keresztelt demó. A szűk fél órás kiadvány öt dalt és egy pár perces ambient intrót tartalmaz. A sejtelmes kezdés után baljós felvezetéssel indul az első tétel. A dalokra általánosan jellemző a gyors tempó, a fagyos riffek, melyek a számok gerincét alkotják egyébként, és a szintetizátor teljes hiánya. A viszonylag rövid Alkonynász után a kb. hat perces Halott imák zúzdája következik. Érdekes dob + basszus kezdéssel indul a B oldal első dala, a My Black Destiny. Persze ez is felveszi a tempót hamar, itt kezdtem el érezni, hogy kissé talán homogén lett a cucc, tempó és hangzás tekintetében, annak ellenére, hogy ez a leginkább változatos dal a szalagon. Ez a legnagyobb problémája számomra a MMXV-nek: minden dal, benne minden hangszer és a vokál pontosan ugyanúgy szólalnak meg és a játékidő túlnyomó részét kitevő gyors részek is ugyanabban a tempóban haladnak. Ha összevissza ugrál a dalokban az ember, kicsit olyan, mintha egy szám lenne az egész demó. Az albumot záró személyes kedvencem, a Misanthropia Infernalis Rex megdönti ezt a dolgot: teljesen jól eltalált téma, lassú és gyors részek ízléses váltakozása, még középtempós döngölést is találunk a négy perces nótában. Ezt az irányt követném a banda helyében a jövőben. Bemutatkozásnak teljesen jó ez a cucc, hangulatában jól eltalált, zeneileg ugyan kissé még szürke, de ez a jövőben változhat.
Hangzásában az anyag a nyers vonalat követi, de minden hangszer tisztán hallható, a vokál is tetszetős, a dob meg kifejezetten erős lett. Valami nem hagyott nyugodni, folyton azt éreztem, hogy valamire nagyon emlékeztet a MMXV megszólalása és az ének stílusa. Aztán persze beugrott, hogy a Graveland Celtic Winter EP-jéről van szó, amit én a klasszikus raw black anyagok közt tartok számon. A szövegek nagy része magyarul szólal meg, kivételt képeznek ez alól a My Black Destiny és a Misanthropia Infernalis Rex dalok. Pozitív dolog, hogy ezek mind megtalálhatóak a bookletben, szóval a költemények elemzésére most nem térnék ki. A kiadvány egyébként egyszerűen, de ízlésesen tálalt: gyári kazetta, fekete-fehér, matt kartonpapír borító, ami külön jó, mert nem maszatolódik könnyen az ember kezében, miközben a dalszövegek közt csemegézik.
A hallottakat és a látottakat összegezve ez most egy nyolcas, és mivel a teljes zeneanyagot felpakolta a banda a Youtube csatornájára, gyorsan meghallgathatjátok ti is.
A kazetta beszerezhető a Neverheard Distrónál és a zenekarnál, aki meg nem szeretné, az írott CD-n is megveheti a cuccot. Remélem, sok kiadványt megér még a Malvm, én várom őket majd.