Lengyelország mára vitathatatlanul az extrém metal fellegvára. Minőségi, megbízható bandák és lemezek melegágya. Hogy ez a szintű koncentráció minek köszönhető, a fene sem tudja, az biztos, hogy úgy mellesleg az elkötelezett lengyel kiadók is nagyon sokat tettek a színtérért, ami példaértékű kellene, hogy legyen. A Ruined Landscape címre keresztelt második nagylemezével jelentkező Empatic is lengyel csapat, a kisebb nevek halmazából, ám ennek ellenére is bődületes produkciós minőséggel felvértezve.

 A csapat 2005-ben alakult és jelenleg az osztrák Terrasound kiadó égisze alatt tevékenykedik. Ami a Ruined Landscape hallgatása során azonnal megütött, az a vastag és kerek sound, az egységes koncepció és kiváló zenészi színvonal. Bár ma már egy stúdiófelvételről messzemenő következtetéseket levonni a zenészek valódi kvalitásairól nagyon megtévesztő tud lenni. Tehát a "bődületes" minőséget egy bizonyos értelemben hozza a csapat. Viszont "bődületesen" ma már nagyon sok lemez megszólal és bizony kezd a varázs kopni. Egyre hamarabb felszáll a produkciós munka nyújtotta fátyol képe egy-egy lemezről és megmutatkoznak a valódi értékek, vagy azok hiánya. Az Empatic esetében sajnos nem követ el szentségtörést az, aki már a viszonylag rövid, bő 38 perces lemez felénél kezdi érezni a feltáruló hiányosságokat. Hiszen a feszes tempók, death metalosan megszólaló hathúrosok, a konzumra kevert üvöltő / hörgő vokál mögött vagy az egyéniség, vagy pedig az érdekesség bicsaklik meg rendre. Ergo, ahol érdekes, ott hasonlít valamire, mondjuk leginkább egy Slayerre, At The Gates-re, korai The Hauntedre, vagy leginkább bármire, ami a klasszikus bay area - thrash és svédes riff-attack megfejtések mezsgyéjén lavírozik. Sajnos a thrash-es tépelődéseket feloldani hivatott math, djent jellegű matekozás az E húron messze nem hozza meg a várt egyéniséget, sőt inkább az ötlettelenség rémképét festi a dobhártyákra. Időnként még az az érzés is felvillant bennem, hogy amit hallok, azt megfelelő háttérrel, szakmai és anyagi segítséggel ezer banda össze tudná hozni. Bármelyik az ezerből. Vagy akár nézhetjük onnan is a dolgot, hogy az ostrolekai csapat az egyik az ezerből, akinek a szükséges háttér-infrastruktúra megadatott. Azonban ezt hosszabb távon zenei érdektelenségben bővelkedő produktummal nem lehet fenntartani, hiszen a nyomuló külsőségek hamar engednek a látszat szorításukból.

 Összességében mindennemű sérülés veszélye nélkül hallgatható az Empatic művészete, azonban a Ruined Landscape annyira nem akar semmilyen sem lenni, hogy végül sikerül is neki. Ha úgy akarsz valami thrashes, deathes, modernkedős dolgot hallgatni, mint ha semmit sem hallgatnál, akkor tökéletes választás a banda.