Néha elgondolkodom azon, hogy a túlzott trúság, illetve merev ragaszkodás a hagyományokhoz, gyökerekhez legalább akkora hiba, mint a műfaji elkurvulás, mégpedig azért, mert ez meg a másik véglet. Ismerek olyanokat, akik csakis azért nem nézik meg a Harry Potter filmeket, mert az divat. Namost engem érdekelt, megnéztem (sőt, egy párat olvastam is), tetszett, de nem tetováltatok villámot a homlokomra, és nem próbálom meg szívószállal felkapcsolni a villanyt a székből. Na most az Autodafe meg majd megírja, hogy a Naga Heripottert néz.
Feketén vagy fehéren sosem szabad a világot szemlélni Csak az árnyalatok léteznek.
A Solmeth Pervitine lemez már szerepelt egy korábbi Hangpróbán, és akkor azon kevesek között voltam, akiknek tetszett. 
Mikor láttam, hogy a Neverheard Distro terjeszti, és kap a szerkesztőségünk belőle promót, az első körben csaptam le rá, és azóta büszkén mutogatom a felém tévedő perverzen beteges zenei ízlésű barátaimnak, hogy nécsak, nekem ebből van CD-m.
Kell mondanom, hogy franciák? A 2007-ben megalakult extrém brigád né... öt tagot számlál. Ezen lemez elkészülte óta gyarapodtak egy fővel. Egy demó után ez az első lemezük.

Kellett egyfajta nyitottság a megértéséhez, de végülis teljesen pozitívan sült el a dolog. Sosem voltam drum and bass rajongó, de black metallal vegyített változatát sem volt szerencsém soha lefülelni. És itt valami ilyesmiről van szó. Pluszban kapunk olyan érdekes megoldásokat, ami még a heavy-t is szóba hozhatja, ez a negyedik (Evangile du Serpent) dalban jön elő, nevezetesen galoppozó ütemeket.
Az újító ötletet színesítik a szintetizátor hangszínek, és a jópofa gitárriffek. Gépzene az alap, de ha a bevezetőben a trúságot ecseteltem, akkor itt még hozzáteszem, hogy új műfajt teremteni a trúság csúcsa, tekintettel, onnantól az adott banda lesz egy műfaj prototoípusa, és az utánuk következő követők a trú zenét fenntartók. Hogy ez mennyire új irányzat, azzal kapcsolatban majd az olvasók/hallgatók döntsenek...
Milyen furcsa logikai csavar, hogy a műfajt teremtő Korn illetve a követői, ebből a szempontból szintén trúnak tekintendők... HA - HA - HA! Cáfolja, aki tudja! Ja! És nem a nu metalra gondoltam, mert a Korn nem nu metal. Ezt a skatulyát 2000 után találták ki. Mikor a Korn kijött az első két anyaggal, ezt még senki nem használta (hasonló paradoxon, hogy a Meshuggah-ra azt mondják, hogy djent, miközben húsz éve csinálják azt, amit a djentelők pár éve próbálnak ellesni tőlük).

De nem a Korn és a gagyi követőik a téma, hanem a francia techno-black banda, akik nagy meglepetést okoztak nekem azon a bizonyos Hangpróbán. A vokalizálás lényegében a megszokott black metal károgás, és néha thrashes harácsolás keveréke, felturbózva csordavokállal. Idill...
Mivel részben gépzenéről van szó, túl nagy ritmikai változatosság azért nincs az anyagon, de nem is az volt szerintem a lényeg az elkészítésekor. Megy ezerrel a cölöpverés, lelki szemeim előtt egy olyan éccakai klub jelenik meg, ahol tulajdonképpen egyfajta tánc megy, de soha nem látott formában, soha nem látott arcokkal. A Mátrix trilógia második részében próbálkoztak a film alkotók valami ilyesmivel, de inkább önmaga paródiája lett az a jelenet (techno-parti Zionban - rémes), illetve egy alulbirizgált kozmopolita csürhe vonaglása, amivel a magukat különcnek tartó csodabogyókat akarhatták megfogni.
Tehát nagy ritmikai kilengések itt nincsenek, viszont helyet kapott a lemezen két ambient tétel összesen négy percben, ideális helyre téve, hogy mégis oldja a monotóniát. Nagyon ügyes!
Az ízt még ezek felett a dallamok adják meg, hiszen a lüktető vázra azért tisztességgel rápakolták a dallamokat a prímások. Nem egy összecsapott fércmű ez.

A megjelenésért a Post Apocaliptic Music nevű minikiadó kezeskedett, akiknek ahogy néztem, ez a második kiadványuk.
Vaskosra, dögösre meg van keverve a Solmeth Pervitine, bár tekintettel arra, hogy egy forradalmian új zenei ötletről van szó, pontosan nem tudom felmérni, hogy mi itt a jó. Jó hallgatni, oszt kész... A borító is rendben van.

Aki unja a klónbandákat, vagy a trúság beteges végpontjáról elmozdulni képtelen fazonok demagóg kántálását, az bátran essen neki a Pavillon Rouge tavalyi anyagának. Persze zenei nyitottság elengedhetetlen. Ha valaki mégis bepróbálkozna itt a támadással, hogy egy ilyen lemez mégis hogy illik ide, annak ajánlom figyelmébe ezt:

http://www.metal-archives.com/albums/Pavillon_Rouge/Solmeth_Pervitine/305798#

Amint látják ezen a szűrőn is átment.
Linkelem a kígyó evangéliumát. Hallgassák csak micsoda ötletes az a lovagló ütem: