Valószínűsítem, hogy a Blindead neve többeknek is ismerősen cseng, hiszen előző lemezük az Autoscopia/Murder in Phazes megnyerte a 118-as HP-t, ráadásul igen jó átlaggal.
Sheol akkori kommentjében jól le is írta, hogy nem könnyű behatárolni a lengyelek zenéjét, ugyanis a progresszivitás mindenképp jelen van, de mellé még olyan stílusok is beköszönnek, mint a doom/sludge, vagy épp a post-metal.
Ezért én önkényesen (nem mintha bármi jelentősége is lenne) a progresszív post-metal műfajt találtam ki nekik. Ugyancsak Sheol tette szóvá, hogy sajnálja a tiszta ének viszonylagos ritka jelenlétét a lemezen.
Ezúttal van számodra egy jó hírem kolléga: az Affliction XXIX II MXMVI-en kb. azonos arányban van a tiszta, dallamos ének és az ordibálós, kemény vokalizálás!
Tehát ha még nem tesztelted volna le az új opuszt, akkor itt az idő!
És természetesen mindenkinek, aki szereti a mély, hangulatos, nyomasztó, katartikus muzsikákat.
Ugyanis az Affliction zseniális lett!
Dallamosabb, melodikusabb, mint az első két album, de egyúttal mélyebb, nyomasztóbb is.
Ez egy konceptlemez, ami egy autista lány érzéseit, gondolatait prezentálja. Alapul egy lengyel író novellája, sztorija szolgál, amit állítólag a normális, boltban kapható (tehát nem promó) lemezekhez mellékeltek is, egy laza 40 oldalas booklet formájában.
Mindenesetre a dalszövegek a neten is megtalálhatóak, úgyhogy érdemes beleolvasgatni azoknak, akik teljesebb élményt szeretnének átélni!
A zene a témához igazodva tele van hangulati váltásokkal, és olyan szinten színes, tömény, hogy hónapokig el lehet az ember az apró részletek, zenei finomságok kisilabizálásával. Az eddigi albumokon is használtak hangmintákat, samplereket, de ezúttal jóval többet. Az After 38 Weeks és a Dark and Gray például ezekre épül. Mind a két dal szinte hipnotizálja a hallgatót, az előbbiben a trombita hangjai tágítják az időt és a teret, az utóbbiban pedig a Pink Floyd dolgaira emlékeztető, a rohanást, elidegenedést, frusztrációt szimbolizáló hangmontázsok nehezednek ránk tonnás súllyal.
Az éjsötét hangulat miatt a Type O legbefordultabb albuma a World Coming Down is be-be ugrott.
Patryk a dallamos ének terén is sokat fejlődött, ordítása pedig húsbavágó, lélekbe maró. De szavakkal baromi nehéz leírni ezt a bő háromnegyed órás utazást egy abnormálisan működő elme hullámvasútján. Egyszerűen hallani kell!
Persze vannak hasonló zenében utazó bandák, úgy mint a Neurosis, Isis, The Ocean…
De ilyen mélységű mesterművet talán a Neurosis rakott le utoljára az asztalra Through Silver in Blood címmel.
Végezetül íme a lemez záró nótája, melyben kiteljesül, kicsúcsosodik a zene és a koncepció és valami hatalmas katarzist tartogat azoknak, akik rá tudtak hangolódni erre a nem mindennapi és nem bármikor feltehető albumra!