Weight Of Coronation (2010)
„Társaim lehetnek a bennem lakozó csillagtudásban a mozgató erejű állatok,
s ha jószándékkal cselekszenek, úgy ők és alázatos [sic!] gombamesterünkkel visszajuthatnak abba a millió világba, melynek örököse e csillagraj minden polgára.”
/Kim De Korne – Pszichedéikus sámánizus/


Bár a Horn of the Rhino formációt több helyen is thrash-doomnak titulálják, azért az olvasót megnyugtatom nem fogunk egy Exodus és Cathedral hibriddel gazdagodni, bár a doom jelző gyakran jutott eszembe, miközben lepörgött párszor az anyag, de a thrash-sel valahogy semmiképpen sem tudtam összekapcsolni, de majd látni is fogjátok pontosan miért nem. Az erősen vallás ellenes és világvége ideológiát követő spanyol csapat provokatív fedőjével (Rafa Garrés) és hozzátartozó címével illetve szövegeivel inkább húzható a stonter és sludge halmazba, mintsem hogy olyan tézisekbe menjek bele, melyet rájuk húztak. A bilbaói horda valójában 2004-ben alakult Rhino néven, majd idén változtatták meg a helyzetet,  a stílus természetesen nem. Egy kis feltörekvő cseh kiadó, a Doomentia Records adott lehetőséget az új anyag megjelentetésére. Az eddigi hat év alatt két nagylemezt és egy demót tettek le arra a bizonyos asztalra.


Mint ahogy lenni szokott az ilyen stonter és sludge dolgoknál a mélység és az álmok droggal-gyógyszerrel dédelgetett kémcsői aktívan dolgoznak. Tipikus mocsaras hasis metal ez, fura rock’n’roll megoldásokkal, melyek olyan csapatok érvágásait hordozza szénné farcolt testén, mint a Black Sabbath, Neurosis, Alice in Chains, Hail!Hornet, Buzzov-en, Axident, Crowbar vagy Corrosion Of Conformity (egyeseknek már csak COC), iSiS, Kyuss, Melvins vagy éppen a Zatokrev zaklatott haldoklása. Súlyos és lassú morajlás ez, megtépett mázsás riffekkel, mély basszussal és agyvelőt rázó tammokkal, beteg és antiszociális szövegekkel, avagy az a fajta hígítós massza, mely mondjuk hajdanán méltón tette ismerté a Buzzov-en nevét. Valahol a háttérben ott mozog a békéért vezeklő bekorongozott és LSD-zett hippi mozgalom Woodstuckról regélve, az egyenlőség és 70’-es évek rock halmazának post-modern robbanásai a jelen válságába. A lét kérdése, mint megcsonkított kurta képzelet, életlen fejsze meghasadt nyele, falra kent agyvelő a puska mélyéről, s egy 0.3 pakkos heroin adag a szekrényből… Hígítótól tocsogó tizenévesek képlékeny agykérge, dobozvárosokban élő dohányfüstben táncoló önmarcangolók, üvegekben üzenetet kereső névtelen alkoholisták hada, a metadon kúráért sorban állók depridol szaggatta tudata, elvonó és elvonatkoztató, családi értékek és rehabilitáció, munkaterápia és csoportos sírógörcs-ömlengés, mind, de mint részese ennek a fajta zenének, mely valójában betegebb bármelyik gore és hullákkal közösülni próbáló bagázsnál. A sludge muzsika ereje és csodája éppen abban rejlik, ahogy önmagunkat szemlélni igyekezzük a felszín mögül, miközben ön-önmagunkba ejtett valóságunk frusztrációval és komplexussal ruház fel. A Horn of the rhino színei evidensen a világoszöldtől a szürkén át a feketéig terjed, tartalmaz egy nagy adag hányást, gyomornedvet, zápfogakat és hamísított receptet a fájdalomcsillapítókról és antidepresszánsoktól a nyugtatókig, sarokba hajított száradt ondótól megkeményedet magazinokat, kitárulkozó lányok-asszonyok egy szebb jövőért, élvezet és színház, organikus orgia, csukló-csikló, anális befecskendezés némi szarkasztikus pumpával az autósbolt mögül. No meg tabletták, arcra húzott fólia, fiolák, kapszulák megfeketedett mákteába áztatva, várnak a felhasználók-felhasználására… hogy aztán álmodj és zuhanj, elvegyüljél a képzelettel, azzal a martalékkal, mellyel a kispolgár soha se telítődik fel. Nincs napsugár, de a savas eső is csak a múlté, ahogy a korhadt tető és rozsdás csavarok is a falban, áll a szalag, haldoklik a gyár, bezárt a népnevelde, helyette befecskendezel, hogy benne, benne legyen az ereidbe…


Hogy aztán az ébredés izomgörcsében, száraz nyirkossággal és cserepes ajakkal újra kívánd azt a gyönyört, mely többet ad, mint a lucskos lyuk a nők lélegző testében, s többet, mint a világ duzzadó erekkel átszőtt pénisze, bugyogó sperma és sikamlós glitering-árbocok a kéj hullámait ölelve. Mesterséges manna, szintetikus ambrózia, pénzsóvár patikus, felemelkedés a fájdalom gleccsereiből, álmosító hasadás, tudattalan éberség. Poshadt bűz és vizelet dédelgette álmok, makulátlan deviancia a degradáció oltárán, magasra emelt páholyokból figyelő romlott díszhuszárok, mesélő öregek a háborúkról és a nagy feltámadásról, infúzión csöpögtetett verbális ebéd-futár, szétesett jelen a Pokol tornácán, megrészegült Mennyország és fullasztó rapid…



Horn_of_the_Rhino_Weight_Of_Coronation_2010
Kiadó:
Stílus:
Sludge-stonter-groove betegség…
Értékelés:
 
Pont
: 9 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Jó
Dalok:
1.Speaking In Tomgues (7:37)
2.Mass Burial Punishment (10:36)
3.Sovereign (10:46)
4.Throats in Blood (4:46)
5.Weight of Coronation (5:34)
6.Southern Beast (9:12)
7.Brimstone Breath (7:51)
8.Crushed and Dragged to the Swamp (12:04)
Írta:
haragSICK
2010. szeptember 11., szombat, 12:54
Facebook:
haragSICK 2010. október 5., kedd, 18:23
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
Köszi srácok, jó érzés látni, hogy egyesek értékelik, mások meg nem azt, ami részben az én világom, haha.

Thomas: msn-re nem jársz vagy mi van? Mesélnék sok mindent, csak mailt vagyok lusta írni a sok meló miatt!

'sick
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
deadcount 2010. október 4., hétfő, 11:30
deadcount
Csatlakozott:
2009. április 20.
Hozzászólások: 158
Kib@szott jó lemez!
Reggel ezt hallgattam kávézás közben, frankón megalapozta a napomat. |-D
--
"Only Black Is True, Only Death Is Fucking Real"
Thomas 2010. október 4., hétfő, 09:40
Thomas
Csatlakozott:
2008. január 4.
Hozzászólások: 110
Már az cikked is felkeltette a figyelmem, totál ugyanaz a feeling, mint ami a régi írásaidat jellemzi. Respect (yes)
Sejtettem amúgy, hogy sokaknak nem fog tetszeni ez a cucc, de én első hallásra ráfordultam. Ritka manapság, hogy elsőre ekkorát üssön nálam egy zene, de ebben aztán van súly és mélység rendesen. Elég komoly tudatmódosulás, vagy akár annak elvonási tünetei, esetleg egy azt követő gyomormosás...
--
.:+h0m@$:.
haragSICK 2010. október 4., hétfő, 07:42
haragSICK
Csatlakozott:
2008. január 3.
Hozzászólások: 1161
alcapone: ilyen zenéhez ilyen illett, a hangulatot szerettem volna elcsípni, részben sikerült - innen a bátrabb fogalmazás. Mások nem voltak ilyen boldogok a hallgatása közben, de ez várható is volt. Majd csekkold a cseh Gospel of the Future anyagot is, hasonló és tanulva a tudatunk nem túl könnyű tágításából; úgy döntöttem az lesz a következő, ami hangpróbás lesz.

Linci: felesleges köröket róhatnék arról, hogy az emberi elme és a lélek mélysége rengeteg fájdalmat, borzalmat és olyan érzést takar-rejt, amely viszolyogtató, visszataszító vagy éppen undorító. Ez a zene és ez a csapat, olyan zenével igyekezett előállni, amely tartalmazza azt a -féle mélységet, amely logikusan a boldog, vagy boldogságra és harmóniára törekvő ember számára megfoghatatlan, megérthetetlen és taszító. Anno egy 2007-es Grívf korong kapcsán így fogalmazok:

"Így a végére azért mégsem írnám, hogy egy abszolúte jelentéktelen és értelmetlen korongot hallgattam végig, csak éppen a befogadás nagyon erősen helyzet és egyén függő, így a pontszám is olyan, amolyan… 7 pont.
Elképzelhető (sőt! a jelenemet szemlélve egyenesen evidens), ha egyszer még mélyebbre csúszok önmagam silány létében, és az utolsó kapaszkodómról is leperegnek ujjaim, akkor lehet jobban átélem, s talán meg is értem, mit akart Isar ezzel a barlangok és rúnák alkotta, dörmögő hasadással. Aki viszont alapvetően egészséges lelkű, boldog és kiegyensúlyozott embernek tartja-ismeri magát, az nagyon-nagyon messze kerülje el a Grívf féle formációkat!"

Nos, a Horn of the Rhino a Grívf-hez képest elenyészően zaklatott és beteg. De itt a cikk, ha gondolod olvassad el, illetve egy barátom kommentjei is érdekesen hatnak.

http://www.femforgacs.hu/review/1005/Grivf_Yggdrasil_2007
--
"MisanThr0PiG & Здравствуйте CO."
Linci 2010. október 4., hétfő, 06:50
Linci
Csatlakozott:
2010. április 28.
Hozzászólások: 3130
Pont olyan érzésem volt e cikk elolvasása közben, mint mikor hallgattam őket: undort éreztem és a rosszullét környékezett...
Viszont ilyen pazar kritikát már rég olvastam tőled, úgyhogy, nem tehetek mást: gratulálok! :-)
alcapone 2010. október 4., hétfő, 00:10
alcapone
Csatlakozott:
2008. augusztus 3.
Hozzászólások: 1167
Micsoda szóvirágok! (w00t)
Remekül leírják ezt a zenét.
Kösz, hogy beajánlottad hp-ra, különben soha nem akadtam volna rá.
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.053 seconds to render