Mint már a Sadael-nél is beszámoltam róla, az orosz Solitude Productions - BadMoodMan Music limitált extrákkal rukkolt elő, mindkét kiadvány csupán 100 db-ban látott napvilágot, ebből 10-et küldenek ki a világon pár web’zinek és fan’zinek promó gyanánt. Mi voltunk olyan szerencsések, hogy benne voltunk ebben a 10-ben (vagy lódított a kiadó – ami bevált marketingfogás), legyen a dolog bárhogyan is, most egy különlegesnek nevezhető formációval ismerkedünk meg, a Tatár Köztársaság második legnagyobb városából, Naberezhnye Chelny-ból származó Canonis névre hallgató goth csapattal, mely a kezdetek kezdetén még 1994-ben doom-mal kezdett, majd idővel gothic rock és a dark folk között mozgó halmazba érkeztek. A nem mindennapi stílus és helyszín mellett a bandának még egy érdekessége van, ez pedig hogy Apple Of Discord valójában egy válogatás (s ez is a kiadó szerint kislemez – ilyenről se hallottam még!?), amolyan best of, archiválása a négy demónak és az egyetlen kislemeznek. Kissé furán hat, hogy egy 16 éve aktív banda nem tudott összehozni egyetlen debüt korongot sem. Ráfoghatjuk a dologra, hogy biztos nagyon rossz zenészek és hihetetlenül gyenge zenét játszanak, így egyetlen kiadó se vállalkozott rá, hogy szerződés közelébe engedte volna a Tatár Köztársaság fiataljait - ez nem igaz! Vagy netán a csapat annyira underground próbál maradni, hogy ennyi év után is ragaszkodik a borítóktól mentes, gyakorlatilag elérhetetlen szerzői kiadásokhoz – ez már némileg igaz lehet, ám az én feladatom nem az, hogy erre keressem a választ, hanem hogy értékeljem, azt a válogatást, amit gyakorlatilag 16 év alatt összehordtak…


A kislemez stílusát tekintve engem az orosz népzenék szegmenseire emlékeztet, szomorkodós, melankolikus muzsika, melyben a gitárok gyakorlatilag torzítás terén inkább csak háttér harcosok. Az elsődleges résztvevő Julie White és Lanny csodálatos hangja, O'Xana Sapfir névre hallgató vendégzenész csellója, a zakatoló dobok, gyönyörű billentyű felhők, zajos csendbe zuhanások, monumentális dallamok, patetikus érzelem huzatok. Ma gyakorlatilag a formáció két tag projektje; Mike Deblin és Tim Spirit csinál mindent, a néhol középkorias zenei paletta nekem leginkább a SOPOR AETERNUS & The Ensemble Of Shadows féle haláltánchoz tudnám hasonlítani, de megemlíthetőek olyan nevek is még, mint az orosz Moon Far Away, vagy a szintén voda párti Aeterna Anima. A mai nyüzsgő és felpörgött világban a Canonis féle álmodozás és szépség kellemes kikapcsolódást nyújthat egy átrohant nap, vagy szétmelózott hét után.


Aki a vevő a szép és komor dallamokra, kedveli a népzenei dolgokat, tele ilyen-olyan hangszerekkel és hangszereltséggel, s nem zavarja, hogy az egyik dal így szól, a másik meg úgy, az tegyen egy próbát.