A Torzz neve ugyan még ismeretlenül csenghet sokak fülében, de a banda mögött nem kezdők állnak, a tagság háromnegyede a nemrég feloszlott My First Knife-ban tolta a goregrindot, ők a gitáros Bonca, a dobos Kutya (mindketten a Level Exit tagjai, illetve Kutyának még a Long Pighez is van köze), valamint az énekes Chrisst. A basszusgitáros pedig Atheist, aki a szintén goregrindban utazó Limb For A Limb felől érkezett. A Torzzban egy kicsit más zenei világot próbálnak kialakítani, az ars poeticájuk pedig világos: „semmi trükközés, semmi megfejtés. A cél egy egyszerű, könyörtelen és aljas grindcore szörnyeteg létrehozása volt!” Sikerült is. Egy rövid intró után öt pusztító grindcore szerzemény vár a hallgatóra. Mindegyik szám alapját Kutya húzós, erőteljes dobolása adja; nemcsak a blast megy neki, hanem a crusty ütemekbe is rengeteg erőt képes vinni, s még a díszítésre is futja a szuszból. A gitártémák is feszesek, jól megírtak, s a hangzásnak köszönhetően a basszusgitár hanga sem vész el. Ahhoz képest, hogy házilag felvett anyagról van szó (csak az éneksávokat s a keverést bízták a Long Pig-es Fehér Dávidra a NoiseLab stúdióban, tehát értő kezekbe került), a cd megszólalása akár egy nagylemezen is megállná a helyét, jó a pergő hangja, Atheist basszusgitárja is feszesen kong, a gitár is kellően tömény, az összhangzás mégsem nyomja agyon a hallgatót, jól elkülönül minden hangszer; szóval le a kalappal, nagyon ráéreztek. A számokról elmondható, hogy annak is bejöhetnek, aki a Napalm Death, Terrorizer anyagokon túlmenően nem igazán mélyedt el a stílusban, de főként annak ajánlott, aki a Kill The Client, Ingrowing, Hybrid Viscery, Hemdale, vagy Long Pig és Insect Warfare anyagokat is előszeretettel kapja elő. Mindegyik szerzemény húzós, gyors és kíméletlen, a stílusán belül változatos, ha mégis ki kéne emelnem valamelyiket, az a Wellness trip to Jonestown a végébe illesztett mázsás riffek miatt, a Gourmet recipe (French Cuisine), mely a kiállás után kombájnként aprít, vagy a záró Respondence to a stimulus lenne. Chrisst természetesen nem tagadja meg My First Knife-os múltját, a mély hörgés mellett a goregrind stílusban megszokott bugyborékolás, károgás is jelen van, tehát kellően „színesek” az énektémák. Annak ellenére, hogy a műfajt nem újítják meg, az anyagot jól esik egyvégtében akár többször egymás után is letolni, tehát tudnak jó dalokat írni.

Aki a stílus híve, annak mindenképpen ajánlott beszereznie, én pedig várom a következő anyagot, mert ez bemutatkozásként több, mint ígéretes, illetve remélem, mihamarabb elcsíphetem őket élőben is (mondjuk a Krampüs-szel karöltve).