Rendszeres olvasóink bizonyára tudják, hogy van néhány hazai csapat, akikről (ilyen-olyan okok miatt) rendszeresebben írok, főként a koncertjeikről. Nyilván ezek a bandák illetve az általuk játszott zene a kedvencem, így - bár igyekszem - nem mindíg sikerül objektívan szemlélni a munkájukat. Így van ez a Flúg zenekar esetében is.

Akik nincsenek képben, azok kedvéért pár szóban összefoglalom, mit is érdemes tudni a csapatról. A zenekar biatorbágyinak számít, igaz csak a tagság fele él itt (meg én is...). Szóval a négyes egyfajta dallamos, modern rockzenét játszik, amiben a magyar szövegű énektémákat dús vokálokkal erősítik meg. Annak aki kevésbé merül el a lemezanyagban, elsőre talán a Black-Out neve fog beugrani, hisz hozájuk hasonlóan itt is lényeges részét képezi a koncepciónak a (gyakran többszólamú) vokál. Ezt a hasonlítást a srácok, nem is tagadják, illetve megtisztelőnek is érzik, ahogyan azt a korábbi interjúban már kiveséztük. Persze nagy hiba lenne elintézni ennyivel a lemezt.

Az Elviszlek magammal címet kapott debütáló dalcsokor kiadásáig hosszú, küzdelmes út vezetett, de azt mondom, megérte. A banda végigjárta a kezdő zenekarok állomásait (tagcserék, demók, tehetségkutatók, koncertek), s azt mondom mára kialakult a mai Flúg hangzása.

Az ismertető megírása előtt visszaolvastam az EP-jükről írt "kritikámat", mivel az ott található összes dal felkerült a lemezre is némileg áthangszerelt, átírt formában. Meg kell mondjam, előnyére vált az anyagnak az érlelés. Most különösebben nem is ezeket a dalokat elemezném, (mivel ezekről már korábban értekeztem, s ahhoz képest csak előnyükre változtak a nóták)  hanem az újabb nótákat.
A Szökevény egy hagyományosabb rock téma, viszont jó húzós, ráadásul koncerten is kiválóan megszólal. A Joggal & Örömmel (ami helyet kapott a Hammer mellékleteként kiadott Over The Under Vol. 1 névre keresztelt válogatáslemezen, s ha az információim helytállóak, klip is készül rá) talán a legkeményebben megszólaló dal. Igazi bólogatásra késztető, lüktető témákból építkezik, majd remek refrén koronázza meg. Ebben (csakúgy, mint a többi dalnál is) ki kell emelnem a többszólamú vokálokat. Dombi Ádám (b.gitár) és Szakadáti Matyi (dob) énektémái is kifejezetten emlékezetessé teszik a dalt. 
A Közhely a maga alig több, mint két és fél percével átrobog a hallgatón, igaz egy Ignite-os (A Place Called Home) témával indít, de sebaj, ettől még tetszik! Ezt követi a lemez első lassabb tétele, a Társas magány. Itt is felfedezhetők a csapatra oly' jellemző vokális megoldások, de ebben némi latinos dallamvilág is felsejlik. Akár még táncolható is... Mindenesetre egy másik oldalát is megmutatja a bandának. Lőrincz Zoli talán itt énekel a legjobban, de Major Robi gitártémái is egy másfajta megközelítést mutatnak. A ritmusszekció pedig tanítanivalóan együtt van.

A Súlytalan ismét egy lassabb téma, szinte azonnal rögzülő refrénnel. A végére pedig egy jó kis billentyűs betét teszi fel a koronát.  A lemezt a már ismert Láttalak valahol zárja, ami egy inkább középtempós dal, illetve "rejtett" számként a végére került a Füst. Ez egy igazi álmodozós szerelmi vallomás, s mint ilyen nyilván  kellőképp lassú is. 

Sikerült jól szerkeszteni is a dalok sorrendjét, így az átlagosnál viszonylag több lassú, tétel szépen eloszlik a tempós, pörgős nóták között. A srácok zenészi kvalitásait pedig talán kár is méltatnom, hallgassátok meg a lemezt és nem hiszem, hogy bárkinek kétsége lehet affelől, hogy ez egy színvonalas bemutatkozó album.

A lemezen közreműködnek néhányan, mint azt a decemberi lemezbemutatón is tették. Hogy nevesítsük is Őket, Godó Gábor (perka), aki a zenekar barátja, s már az Ep-n is szerepelt, a basszer Ádám másik csapatából a Vian-ból Zombori Norbi gitározott illetve Gyöngyösi Gábor a Hard-ból billentyűs hangszeren közreműködött. Rajtuk kívül sikerült közreműködésre bírni Jaya Hari das-t (Mantra) is, hogy hallassa hangját amellett, hogy a stúdióban (Audioplanet) irányította a felvételeket.

A lemezborító pedig véleményem szerint zseniális! A frontborító sem gyenge, de a belső az egyes dalokhoz készített képekkel, amik egységes hangulatot és érzésvilágot képviselnek egyszerűen nagyszerű.

Összességében azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon jó hangzású, dallamos lemez lett. Kiérlelt, jól meghangszerelt dalokkal, dúsan vokálozott, magyar szövegekkel. Ez közhely ugyan, de ha lenne igazság (ahogy nincs, mint jól tudjuk) a Flúgnak is előrébb kellene tartania illetve dalaikat, akár a rádióból is hallanunk kellene.
Amiért mégsem adok maximális pontszámot, bár nagyon szeretem ezt a dalgyűjteményt, egyszerű oka van. Egyrészt még mindíg van hova fejlődni, másrészt szerettem volna, ha több új dal kerül fel a CD-re. De épp emiatt várom a folytatást illetve az élő találkozást .