Kalivägi (2009)
A finn Wyrd is kimaradt eddigi életemből, csak úgy, mint sok minden más, így hát együtt pótolhatom azokkal az olvasókkal, akik kedvelik a pagan és folk témákkal átszőtt black metalt, s ez idáig ismeretlenül csengett nekik is a név. A formáció 1998-ban alakult Hyvinkää-ban, és három ember műve [abból is leginkább Narqath (Tomi Kalliola) a felelős szinte mindenért], s lényegében a nem túl sokra ment (de azért kellően kultikus) Hellkult utóbandája. Az erősen Nils Holgerson szerű (haha – amint elhúznak az otromba és abszurd vadludak és lenn Nils azon hezitál, menjen ő is, vagy maradjon…) Kalivägi a nyolcadik nagylemez, tehát a finn srácok korántsem nevezhetőek terméketlennek. A hangzás korrekt a külsőségek, pedig idióta poénom ellenére a stílus minden követelményének megfelel.


Rengeteg népi hangvételű tónus teszi egésszé, az amúgy rideg és puritán fekete fém földeket, így a közel 40 perces és hat dalból álló egység egyetlen igazi negatívuma a nóták hosszúságában keresendőek. Ennek ellenére azért a barázdák kellően változatosak, a kántáló károgás mellett a beszéd, epikus mesélés és tipikus finn dallamos ének melódiák is felcsengenek, ilyen téren megemlíthető a viszonylag korai Amorphis jelenléte. A gitárok kásásak, de kellő mélységgel rendelkezve mégsem tűnnek darázsfészek támadásnak, bár riff túl sok azért így sem kerekedik ki, hiszen alapvetően primitív témázgatások részesei lehetünk, melyekben inkább a depresszív és mélabús semmibe hullás atmoszférája a lényeges, mint a komplex játék. Természetesen az évek és a kisebb nagyobb projecteknek köszönhetően profi zenét kapunk, de sok résznél nem ártott volna, ha nem kötik ennyire az ebet a karóhoz. Szóval lehetne sok mindent írni még, de azt hiszem semmi jelentősége…



…hiszen aki vevő a finn népzenei könnyedségre, pagan black monstrumok prései alatt, az utánuk néz. Értékes és mély anyag, melynek érdemes időt és türelmet adni. Ja és még valami, senki se számítson nagyon gyors csépelő témákra (bár, akadnak ilyenek szép számmal – sőt, még néhol bunkósbot szerű ős thrash-black, de nem ezek a jellemzőek), inkább egy cammogó, lassú és szinte már funerál és doom dolgokkal számoljon!



Wyrd_Kaliv_gi_2009
Kiadó:
Forgalmazó:
Stílus:
Kesergően cammogó pagan feketeség
Értékelés:
 
Pont
: 8.5 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Verisurma (5:48)
2.Kalivägi (6:57)
3.Hämärän Soutajat (6:11)
4.Loitsulaulu (3:52)
5.Talviyö (10:29)
6.Kaikki Metsän Kaiut (6:37)
Írta:
haragSICK
2009. április 7., kedd, 13:19
Facebook:
Koncertek
© 2001-2024 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.02 seconds to render