A német sör thrash királyok azt hiszem sokak előtt ismertek, 1982-ben alakultak Frankfurtban, akkor még pisze orrúan itták a felejtető mannát, közben átestek pár tagcserén és szépen meg is híztak, ahogy az alkohol rehabilitáció se ismeretlen a Tankard legénységének körében. Az instabil kormányzás és dülöngélő hajó, megrepedt árboc és az üvegvisszaváltnál felejtett vasmacska ellenére a csapat a 86-os Zombie Attack óta aktív, él és virul, no meg iszik… sokat és keverten…
Személy szerint mindig a Sodom mellé kapcsoltam őket, bár a gelsenkircheni horda jóval keményebb és szöveg koncepció terén is komolyabb dolgokban utazik, az ivászat és az alkohol szeretetet mindkét csapatnál mérvadó a múlt és jelen szempontjából egyaránt. Egy kicsit a promóról is szónokolnék, hogy miért nem lát a kedves olvasó értékelést a hangzás és külsőségek mellett; szegény kritikus és cikkíró társadalom gyakran találkozik a borítótól mentes anyagokkal, s olyanokkal is, melyekbe egy kedves narrátor hang információs sztrádákon átrepítve belebeszél és csak mondja és mondja… így hát letöltöttem mp3-ban, ezért nem értékelem a nem létező külsőséget és az mp3 hangzását…


Nos, az elején már utaltam rá, hogy a kezdetekben a fiatal német srácok mennyire vékonyka és zöldfülűen kezdtek bele a zeneipar ingoványos talaján a nagy söröshordók építésébe (már a zenekar neve is vicces, hiszen olyan söröskorsót takar, amelynek lecsukható fedele van – ez védi a bogaraktól és lefölözi a habot is), s bár akkor zeneileg se voltak igazán kiforrottak – gondolok itt a már említett 86-os Zombie Attack-re, mégis a korai lemezeik sebességgel, haraggal és agresszióval teliek voltak (az alkohol akkor is és most is alapkoncepció). Gyakorlatilag a Tankard szakadása az igazán csépelő thrash dolgokkal Oliver Werner – dobos – 89-es távozásával váltott át egy kissé langyosabb vizekre, így tehát az olyan remekműveket tettek le a kocsma asztalára, mint a még kissé éretlen Zombie Attack, vagy a már haladóbb Chemical Invasion illetve a legjobb lemezüket a beszédes című The Morning After-t. Természetesen a Tankard 1989 után új dobossal bizonyos - Arnulf Tunn-nal haladtak tovább, később ő is elhagyta a csapatot, és az eredeti felállásból mindössze a kultikus öblögető; Andreas "Gerre" Geremia – énekes és Frank Thorwarth – basszus – maradadtak meg, s ők a legdagadtabbak is egyben, haha. Az évek során a csapat sokat változott, s bár egész jó dalokat írtak, illetve soha se lehetett egyik korongjukat se alacsonyan pontozni, mégis valahogy egysíkú és belassultabb produkciókat hallhattunk. Talán szakítani akartak az elvekkel, s íme itt az új lemez, amely ha kemény nem is lett, de változatos mindenképpen. Bemelegítésnek kezdjünk a beszédes című Stay Thirsty! című klippel… megér egy misét ez a pár perc!


Nos, pár böfögés és fáradt olaj leengedés után nézzük mi is vár itt minket; az Octane Warriors sebességgel bolondított darái és elfojtott középtempói egyértelműen a régi időkbe kalauzolnak vissza, viszont a refrén már inkább az a féle-fajta, mellyel a 90-es évek második felétől dolgoznak. Majd a Deposit Pirates tipikus thrash nóta, mindennel, amelytől egy ilyen jó vagy rossz lehet, azonban ez nem mondható el az iménti klipdalról, amelyben egész ügyes újításokat fedezhetünk fel. Amit talán érdemes még kiemelni és új ízekkel fűszerezve tálalták a sörkirályok, az a When Daddy Comes To Play, melynek már kezdeti dallami is hamar beleisszák magukat fejünkbe, egyszerű, de ügyes és vastag középtempóval megtámogatva megindul a gyerek kórus! A nótákban rengeteg leállás és belassulás részesei lehetünk, nagyon jól megtoldott szólókkal, és pár helyen a gyökereikhez visszatérő sebességgel. Természetesen az alkohol meghozza a kedvet a tréfára és szójátékokra is - Sexy Feet Under (melyben megint csak előkerül a gyerekkórus és a végére egy kis orosz folk poén is – balalajka és ami kell, haha) vagy a G.A.L.O.W. (Gods and Legends of War)... 


Fogalmam sincs a Tankard meddig képes még piálni, és hogy Gerre simán a sörtől ilyen dagadt vagy már a májnagyobbodástól, mindenesetre egy színes és igazán vicces thrash anyagot hoztak össze, amely bár a múltjukhoz mérten nem hozza vissza a hajdani aranykort, azért le lehet dönteni pár korsóval, míg lepörög ez a folyékony kenyér kemencéjében kelesztett közel 47 perc…