Szeretném előre leszegezni, hogy szeretem a Kreator-t. Különösen a Terrible, Extreme és a Coma, valamint az utóbbi néhány év kiadványai állnak közel hozzám. Szeretem azokat a zenekarokat is, akik velük együtt elindítói voltak a nagy germán thrash érának és húsz, huszonöt éve nyomják kisebb – nagyobb megszakítással ezt a megunhatatlan zenét. Továbbá mindig szívesen hallgatom a tehetséges utódokat, ha úgy tetszik követőket, - epigonokat – is, egyszerűen, mert jól esik. Nincs is jobb, mint egy kis thrash, a leamortizált, munkában meggyötört testnek és léleknek. Na, meg egy, vagy kettő, vagy… jó hideg hazai sör! Ez volt a legelső gondolatom a Tremor zenekar 2008-as albumának meghallgatásakor. Sőt - bármilyen fájó – ez volt az első találkozásom a zenekarral, akiknek pedig jelent már meg hangzóanyaga, több is. 2000-ben alakultak, a szokásos tagcserés keverések után végre kialakulhatott a mai masszív trió felállás, mégpedig Balogh Norbert (gitár ének), Dobó Tibor (dob, vokál) Lichtmann Sándor (basszus) összetételben. A 2001-ben megjelent Elveszve demot előbb a Homályba menet, majd két év múlva a Thrashtamentum (…a Nyugtalan mekkora nóta…) című hattételes EP követte.

Komor fekete borítóban, fekete cd érkezett a csapattól. A külcsín sok jóval nem bíztatott, de hát maga a műfaj sem a szépérzékünkre hat igazán. Végig is hallgattam párszor, aztán kényszerű okok miatt, hosszabb időre háttérbe szorult a lemez.

Sugárzik az elkötelezettség és a zenei alázat a zenekarból. Végig nagyon intenzív a lemez, nincsenek felesleges cicomák, dörögnek a dobok, reszelnek (tremor = kézremegés…hehe) a gitárok, ezerrel fröcsög az arcodba a germán thrash magyarul. Kedvencem a Vörös nap és az Álomlátó. A szövegek tipikusak és korrektek, de továbbra is vallom, hogy ez a zene angolul az igazi. Másik problémám a hangzás. „Olyan magyaros”, mondanám, ha nem ismernék jónéhány itthon készült, de nemzetközi színvonalú anyagot. Az arányok nagyvonalakban rendben vannak, de a turbó gombot nem találták meg a keverőpulton. (Lehet, hogy nem is volt rajta…?)

Biztos vagyok abban, hogy sokszor összefutunk még a Tremor névvel a következő időszakban, hisz beindulni látszik a zenekar szekere. Erre az őszinte zenére pedig szükség van. Találkozzunk a koncerteken!