A mélységes nevű lengyel Profundis 95-ben alakult, keveredések – ki és belépések más formációkba az Abusiveness-be és a Deivos-ba, de nem is ez a lényeg, hanem 10 év elteltével rögzítették a Nokturn címre keresztelt demójukat, amit egy évvel rá újra feljátszva és egy feldolgozással kiegészítve a Diachell Musik kiadott. Nos, ez a kiadvány kritikánk tárgya, aminek külsőségei egyszerűen több mint borzalmasak!!!
Ahogy a borító is egy szánalmas semmi, úgy a booklet is, tele pixelekkel, mintha nem valaki most kezdett volna ismerkedni a képszerkesztő programokkal, és mindez nem a Diachell Musik hibája, hiszen több termékükhöz is volt már szerencsém. A Nokturn megegyezik a külsőségek terén a demóéval – gondolom a zenekar ragaszkodott hozzá. Csak fura látni, hogy az amúgy jó hangzással és remek zenével megáldott korong (melynek tagjai több nagy bandában is játszanak, pl. a már említett Deivos – ami egy remek és komplex death metal, de az Ulcer se éppen a legrosszabb halál fémburjánzás lengyel földről…) ilyen mocskosul underground borítóval és booklettel fogjuk a kezünkbe, melytől már az ember kedve is elmegy! Na, de a zene a lényeg, arra pedig panasz nem lehet!


A szövegek lengyelül vannak, de a számcímek fel vannak tűntetve angolul is, bár mivel black-death dologról beszélünk, nem sok jelentősége van a vokál érthetőségnek. Zeneileg valahol a régi Dark Funeral és Dissection köszön vissza, tele van remek váltásokkal, brutális sebességgel, és hurrikán szerű beindulásokkal, s mindennek ellenére erőteljes dallamok kerekednek ki, a szólók virtuózak, a dobok technikásak, és olyan igazi szláv átirata a két említett hatáselmélet bandának, de pl. a kezdő dal erősen Morbid Angel szerű...
Nagy port ennek ellenére nem fog keverni, hiszen számtalan hasonló csapat van, melyek ezekből a halmazokból merítenek, mégis a Nokturn egy erősen furcsa anyag. Valójában semmi egyedit sem tartalmaz, mégis valahogy jó. A hangzás erőteljes, a tudás professzionális, s bár 10 év munkáját azért nem érzem benne (azt inkább, hogy ez egy elhanyagolt project volt, ami a kezdeteknek jó volt, meg néha összeröffentek egy-egy próbára), de mindenképpen erős és remekbe szabott, korántsem unalmas korong, csak ezek a fránya külsőségek…
Az utolsó dal, pedig egy feldolgozás a kultikus lengyel Budka Suflera-tól, ami heavy metal banda volt-van, mondjuk én nem ismerem őket, de gondolom kissé felturbózták a dalt a Profundis srácok, mert így olyan hatást kelt, mint egy heavy-death csapat, haha! Itt jelenik meg egyedül a dallamos ének (a vége felé szerepet kap a károgás és hörgés is, melyek a lemez alapvető pillérei), és végre értjük az anyanyelvüket is, mindenképpen fura zárás.

Ha valaki kattog a régi Dissection dolgain (én nagyon is), és nem veti meg a Dark Funeral-t sem, annak ez egy maximálisan kellemes hallgatnivaló, ne számítson semmi nagy extrára vagy kurva nagy egyediség gólemre, de a profi megoldások, összjáték és dallamok magukért beszélnek!