Mogwai. És most kicsit elidőzöm gondolatban, mert már legalább három éve annak, hogy birtoklom kiadványaikat, de mindig félre toltam őket pár belehallgatás után, hogy túl lassú, túl unalmas, túl-túl-túl. A mostani lemez váltotta ki belőlem azt, hogy átértékeljem és komolyabban meghallgassam őket. És ebből már lehet gondolni, hogy mennyire jó az új The Hawk Is Howling-ra keresztelt hatodik nagylemez.


Akik még ennyire sem ismerik őket, azoknak annyi plusz infó, hogy már 1995 óta létező skóciai bandáról van szó, egyenesen a Glasgow-ból. Fennálásuk óta több sorozat epizódjaiban is hallhattuk zenéjüket (CSI Miami, Sex and New York) és filmekhez is írtak témákat (pl a Fountain - magyarul a Forrás címmel megjelent Aronofsky filmhez is közreműködtek). Hangzásvilágát szerintem kimértség jellemzi, a sok melankólikus téma között elvétve találhatunk egy-két vidámabb számot (Parhelia-hoz képest). A post-rock kategorizálás mellett megemlítenék még ilyen bandákat, mint a Tortoise valamint a szintén glasgow-i Aerogramme, ezek egyvelegéhez tudnám hasonlítani. De a Mogwai több mint post-rock, profin ágyazzák be a súlyosabb metal témákat is.
Ami miatt nehéz szerintem befogadni ezt a zenét elsőre, az hogy hangulatzene, lassan épülő crescendók mellett, többnyire pár témát ragadnak meg és azt vonultatják végig, de többszöri hallgatás után pont ezekben rejlik a szépsége is. A finoman adagolt zongora- és hegedűbetétek és a gitár megszólalása a visszafogott dobolás mellett.
Tíz év után ('97-'98) újra Andy Miller producerrel dolgoztak együtt, talán ennek köszönhető a tisztább hangzás. Viszont a többi albumhoz képest változás, hogy csak instrumentális számok vannak a THIH-on, s bár a végén kicsit ellaposodik, egészében remek relax korong ez.

Az album legjobbjai: I'm Jim Morrison I'm Dead, a korong legdinamikusabb és leghangosabb száma a Batcat, a már címében is kegyetlen I Love You I'm Going To Blow Your School, valamint a Scotland's Shame, de nem tudom kire gondolhattak a srácok.