Amikor 1995-ben, az Iron Maidenes meg Judas Priestes korszakomban, amikor még gőzöm sem volt, mi az a death metal, valaki megmutatta ezt az albumot. 10 év múlva biztosan állíthatom, akkor az életem zeneileg nagyon nagy fordulatot vett. A csapat munkásságát ismerve, ez az album diszkográfiába egyáltalán nem volt illő, mégis rengetegen ezzel szerették meg őket. A régebbi anyagok nekem még most se nagyon jönnek be, de volt olyan idő, hogy ezt hetente 5-szer meg kellett hallgatnom, annyira szerettem és annyira nem tudtam élni, létezni nélküle. Mostanság csak 1-szer kapom elő hetente, de valami újat mindig fel lehet fedezni benne. Ezen az albumon többek között Mike Amott gitározott (most Arch Enemy és Spiritual Beggars), ami nagyonis rányomja a bélyegét az albumra, ugyanis aki nincs eme információ birtokában, az is felismeri az egyedi szólóit és játékát. A dalok nagyon hasítanak, de nem úgy, mint egy 'hagyományos' death metal banda, hanem mint a Carcass. Ezt a hangzást ez az album teremtette meg, és soha de soha nem fogja felülmúlni semmi, még ők se. Az én értékrendem szerint 10-es osztályzatot az az album kap, ami előreviszi a metalt. És mint eddig kiderült, ez a remekmű előrevitte, nem kicsit.