Egy újabb metalcore hibrid van terítéken, nevezetesen a német Six Reasons to Kill. A srácok sokat okulhattak az egykori első emberük rém tetteiből és a gázkamrák, krematóriumok rémségeiből, mert ennyire erős fasiszta ellenes külsőségeket régen láttam. Koblenzben alakultak 1999-ben és számos jótéteménnyel lepték meg azóta a világot, az Another Horizon-t a harmadik nagylemezük, amit két split és egy demó is megelőzött, ez utóbbi oka, hogy a tagság nagy része lecserélődött, szinte minden poszton új ember jött – a név maradt – kissé Sepultura érzetem van, haha! Náluk dobolt a példának okáért Patrick Grün és pengette a húrokat Marco Schaller, akiket többek között a mára totálisan elkurvult és szánalmassá lett Caliban-ból ismerhetünk (pedig mennyire fényesen kezdtek hajdanán a Heaven Shall Burn-el, na sebaj, ez a műfaj, maga a prostitúció). Visszatérve a német srácok zenéjére, itt se kell számítani igazán nagy death metal húzásokra, bár kétségtelenül nem adták el magukat annyira (nagyon), mint pár sorstársuk…

Ha a borítóra nézzünk, erre a nem gyengén kaffkai álomra a pop-art és stencil művészet szürrealista és abszurd tákolmányára, akkor valami hihetetlenül beteg és elvont zenét remélünk, ehelyett erősen dallam orientált metalcore „lep” meg minket. Az At The Gates, In Flames és Edge of Sanity hasonlóságokról inkább nem is nagyon írnék semmit, ám a vokálok dallamos és progresszív fejlődése egész érdekes képet fest, ám az igazi baj, hogy csak érdekes, és nem jó…
A zenei tudással természetesen semmi gond sincs, minden nagyon a helyén van, a dalok energikusan, letaglóznak, és remek melodikus death metal reinkarnációk kerekednek ki belőlük, melyek felvértezve az újkor hajnalával egy hihetetlenül nagy és divatos csatába indul a fasizmus ellen a tolerancia jegyében. A riffek itt-ott Slayer, máshol Bolt Thrower csapások között telítődnek és mindenki mosh-ol, én pedig kezemet mosom, hogy megint hogyan befürödtem egy tetszetős borítóval ellátott promóval…
Az kétségtelen ezektől a nem túl pozitív személyes élményektől függetlenül is, hogy a jelen generáció számára egy valóban korrekt és messzemenően vér profi lemezt tettek le az asztalra, ám létjogosultsága már kérdéses, s hogy miért? A válasz egyszerű, a német piac a divatos és komplex metalcore terén már telítődött olyan nevekkel, mint a már emlegetett Caliban és Heaven Shall Burn, aztán van még ott egy utolsó anyagjával valóban nagyot ütött és Fear my Thought, s persze a jó öreg és tényleg iszonyat jó Maroon.

A helyzet viszályos kissé, hiszen mit kezdjek ezzel a CD-vel azonkívül, hogy a fiók mélyére süllyesztem, akár egy léket kapott halászhajót az összekalózkodott hal zákánnyal, a fedélzeten ordítozó kapitánnyal, és a sápítozó legénységgel. Akinek a felsorolt csapatok nevei ismerősek, és esetleg aprócska pocija még több kicsit hörgünk, kicsit károgunk, kicsit dallamosan éneklünk az élet szebb és fényesebb oldaláról – epikus maszlag – féle metalcore jelenképekre, annak az Another Horizon egy igazán laktató és ízes falat lesz, ám én az ilyesfajta étkekből nem kérek, megmaradok a jó öreg Carcass mára megfásult és csontossá lett (Jaa és igen, így a divat hullám végére újraalakult – non comment) egykori produkciónál.