A Netherbird számomra ez idáig egy teljesen fekete folt volt, mondjuk nincs is mögöttük hatalmas zenei múlt, a kiadványok terén is két EP-n kívül szinte csak ezt a nagylemezt tudják felmutatni, amiről éppen olvasol. Amúgy Jönköping nevű városkában alakultak 2005-ben, s bár a külsőségek és a műfaj meghatározása erősen gyengécske és színházias, azért bíztam benne, hogy nem lesz ez unalmas bő egy óra, hiszen a Pulverised Records terméke, ők pedig nem szoktak rossz korongokat kiadni, béna zenekaroktól.


Azért megmondom őszintén, tartottam a dologtól, főleg mikor láttam, hogy valójában két tag; Nephente – ének és Bizmark – gitárok és billentyűk illetve egy vendégzenész (aki gitárokba segít be), bizonyos Grim alkotják a Netherbird-det. Sem a borítóval, sem a logóval nem voltam képes kibékülni, így hát némi fenntartással kezdtem bele a korong megismerésébe. A Dead Grid Incantation intró jellege erősen a sötét sc-fi és fantasy világ rideg köntösét húzza magára egy kiadós vér-zuhany után, melyből a The Blackest Breed erős és energikus dallamai löknek tova. Nem tudom miért tekintik a csapatot doom-deathnek, mikor az atmoszférikus death (black) metal lenne a legtalálóbb talán rájuk.
Bár a norvég Limbonic Art-tal soha sem kötöttem igazán komoly barátságot, azért nem volt nehéz rájönni, hogy a Nephente elsősorban a Vidar Jensen és Krister Dreyer által megjárt mezsgyéket szeretné az önmaga erdejébe vezetni, de valahogy ez nem jön nekik össze. Igaz, nem is annyira a halál és a végtelen a központi koncepció, mint a Limbonic Art esetében, s bár valóban akad pár remek megoldás, valahogy mégis olyan vérszegény és felesleges anyag. Ami nem jelenti azt, hogy az atmoszférikus mély death-black (doom) anyagokra orientált közönség nem találhatja egykönnyen a kedvencei listáján a fiatal svéd páros kreálta képződményt, ám engem ezzel durván nem győztek meg!


Mint már említettem, nem rossz anyag, a hangzással sincs gond – telt és mély, illetve varázslatos hangszínekkel tarkítják a felhők és Pokol között libegő kissé gótikus – máskor horrorisztikus billentyű témákat, csak az egész olyan felesleges; előttük ezt már mások is megtették… és ezen a néhol Dimmu Borgir, máskor Cradle of Filth szerű részek illetve a népies / dallamos érzelgések se segítenek sokat!