Azaz a hiányzó láncszem a Pink Floyd és a XXI. század között! Ebben a muzsikában az alkotók gyönyörűen összehozzák a belső űrutazás és a rock kontrasztját.  Az amerikai sajtó a zenekart párhuzamba vonta The Mars Volta, Super Furry Animals és Muse zenéjével, ezzel a megállapítással persze nyugodtan vitába lehet szállni! A londoni ötös nagyon eredeti, nagyon különleges zenét mondhat magáénak, amelyről a fenti együtteseken kívül sokkal több minden jut az ember eszébe. Persze ha az ember meghallgatja a zenét, nyilvánvalóan alkot róla saját véleményt, mert emellett a muzsika mellet nem lehet csak úgy elsétálni!

Pure Reason Revolution tagjai a Courtney testvérek Jon (ének, gitár, billentyűsök) és Andrew Courtney (dob) és Chloe Alper énekesnő / basszusgitáros. Reading városban cseperedtek fel, ugyanott ahol Jamie Wilcox énekes / gitáros. Jamie az egyetemi évei alatt találkozott Jon Courtney-el. A zenekar nevének ötlete Courtney’ agyából pattant ki, mégpedig filozófia tanárrá való képzése közben. „Kezembe került I. Kant ‘Tiszta ész kritikája’ című műve. „Jól hangzott, de valahogy befejezetlennek tűnt, ezért hozzáraktam a ‘Revolution’ szót, mert a zenénk forradalminak, radikálisnak és izgalmasnak tűnt.” A lemez címét így magyarázza : „ Az életünk egyharmadát alvással töltjük, ez kb hat év álmodást jelent. És mindig is érdekelt az álom interpretálása és eredete. Számomra nagyon jó inspiráció volt a lemez dalszövegeinek megírásához. Tényleg annyi különbség van az álom és az ébrenlét között? Az álom és az ébrenlét az emberi agy termékei és mindkettő kölcsönhatásban áll a másikkal. Lehet, hogy az ébrenlét csak az alvás másik formája?”

Így hát a ‘The Dark Third’ egyfajta az alvás és ébrenlét csodáiról szóló, gondolatokat ébresztő konceptalbum. Ezzel együtt a muzsika határtalan, pszichedelikus, képzeteket keltő, mint ahogyan az álomnak sincsenek határai, úgy a PRR muzsikájának sincsenek. Halljuk, mit mond erről Courtney: „Alapelv, hogy a dalainknak nincsenek határai. Lehet, hogy rendelkeznek játékidővel és hangszereléssel. A gondolataim és érzéseim nagyon is világosak mikor szabadon és minden mesterkéltség nélkül zenébe foglalom őket.  Ezen kívül van benne egy bizonyos mértékű reveláció is, a zenénk szerkezetében szerepet játszó három szeszélyes akkord ellen” 

‘The Dark Third” producere Paul Northfield volt, az Ő nevét ismerhetjük a Gentle Giant, Rush, és ugyan nem az előbbiekhez hasonló stílusban mocorgó Marilyn Manson, Hole, Suicidal Tendencies és a Porcupine Tree révén. Ezek a tények hallhatóan magukért beszélnek, a lemez ugyanis ebből a szempontból is kiváló!

A nyitónóta az ”Aeropause” a Pink Floyd’s ‘Welcome To The Machine’ című opuszára emlékeztet, brummogó gépzajokkal, szellős ritmusaival, slide gitár hangjaival együtt nehéz szavakkal leírni ezt a nótát, csakúgy, mint a továbbiakat. Vannak persze még különleges darabok a lemezen, például a csodálatos női vokállal és gitártémákkal rendelkező ‘Goshens Remains’, a varázslatos arpeggiokkal büszkélkedő ‘Apprentice Of The Universe’, avagy a 12 perc játékidővel, hegedűszólamokkal, elektronikus hangzörejekkel megspékelt ‘The Bright Ambassadors Of Morning’.

Minden dal egy álom - a szó szoros és átvitt értelmében is, harmóniában és melódiában gazdagok és valóban új dimenziókat nyitnak meg előttünk!  

Számsorrend: 

01. Aeropause 
02. Goshen´s Remains 
03. Apprentice 
04. The Bright Ambassadors Of Morning 
05. Nimos & Tambos 
06. a) Voices in Winter b) In The Realms Of The Divine 
07. Bullitts Dominae 
08. Arrival / The Intention Craft 
09. a) He Tried To Show Them Magic b) Ambassadors Return

Megjelenés: 2007.02.16