Nem hinném, hogy bárkinek is ismerős lenne az olasz Planar Evil neve, már csak sem, hiszen a mostani debüt lemezen kívül a Molise-i srácok egy demót tettek le az asztalra Land of Doom címmel, amely 2003-ban született, ők maguk, pedig 2000-ben alakultak. Éppen ezért van két Intro is a korongon, hiszen a hetedik daltól a tizenkettedikig a demó újrakeverve díszeleg. Az olasz srácok mellesleg nagy old school fanok, aminek egy részét a borító és a bandaképek alapján komolyan is vehetjük, de pl. maga a CD disc egy ördögvillás deszkás csontváz ugrál, amilyen Bones Brigade féle skate lófasz…


Elsősorban azoknak adhat sokat a beszédes című Mankind Way Of Life, akik élnek halnak a régi sulis csapkodásért, tehát korai Testament, Atrophy, Exodus, Anthrax, Evildead, Re-animator, Xentrix és még sokan mások halmazából kapunk jelenkori húzást, ahogy a Tankard sörhasú szörnye is többször megdurrantja a rockerlánykát...  a Destruction pedig szakít ahol csak tud. A szólók hihetetlenül szépek  és eltaláltak, a ritmusok kőkemény thrashek, ahogy a sok dzsi-dzsi is azt a fajta szaggatást adja vissza, ami a 80-as évek közepén fémmagmáját görgetve végig söpört a fél világon. Sok mindent írhatnék, de lényegében semmi értelme, hiszen a Planar Evil esetében is két dologról beszélhetünk, az egyik hogy ma divat a retro és egész jól ki is fizetődő, illetve hogy az egykori ősök és nagyok előtt való zenei tisztelgés egy szép gesztus, főleg ha tudás is párosul mellé…


…kicsit olyan a lemez, mintha Chemical Annihilation vagy Merciless Death egy újabb anyaggal állt volna elő, de nem annyira tekerő és vemhes, no meg van benne némi mélység, amit nehéz megmagyarázni az idióta szövegek miatt, talán csak egy tónus ez az egész, mindesetre ügyes munka!