Nem teljes egy hete jelent meg az oldalon egy kritika a dUNA zenekar STATUES című lemezéről. Mivel az anyag többünk érdeklődését is felkeltette, illetve maradtak bizonyos kérdések, amikre még szívesen kaptunk volna választ, hát feltettem őket az illetékesnek, azaz Gábornak, aki készségesen válaszolt is mindenre :)

Na hát helló :)
Először is, mivel az interneten keresgélve gyakorlatilag semmilyen információt nem sikerült találnom a zenekarról, mi az, amit érdemes rólatok tudni?

Gábor: Helló. Igen, valóban nem szoktuk bő lére ereszteni saját magunk bemutatását. Röviden annyit érdemes megjegyezni, hogy duó felállásban kezdtünk el koncertezni körülbelül 8 éve. Először csak a fővárosban játszottunk, aztán jöttek vidéki felkérések, majd nővéremen keresztül, aki akkoriban elég aktív koncertszervező volt, megismerkedtünk Olivérrel, aki emberileg nagyon passzolt a zenekarba, így kézenfekvő volt, hogy kezdjünk el basszusgitárral kísérletezgetni.
Nem azért, mert ez a klasszikus rockfelállás, inkább csak azért, hogy legyen eggyel több sávunk, témánk a számokban. Sohasem szerettem azt a felfogást, hogy a basszusgitár csak egy aláfestő háttérhangszer, így mindig törekedtünk arra, hogy a sávok saját magukban is megállják a helyüket. Mind a három hangszer úgymond külön világ, és lehet, annyira nem adja magát egyik-másik ötlet, de végül egy érdekes egységet mindig sikerül elérnünk.
Így hármasban koncerteztük a legtöbbet, kiadtunk egy demót „in-motions” címmel valamint kedves barátunk, Botond által az Itai Itai Records válogatáslemezén is szerepeltünk. Feljátszottuk a STATUES nagylemezt sufnistílusban, illetve a régen feldemózott számok közül párat újra feljátszottunk más számokkal együtt. Koncertezgettünk néha, de mivel nem jelent meg a lemez, így a folyamatos próbálások, számírás ellenére kívülről úgy tűnt, haldokló zenekar vagyunk, feloszlunk, vagy már nem is vagyunk stb.
Olivérrel egy éve szétváltak útjaink, így folytattuk ketten, ahogy elkezdtük az egészet. Aztán körülbelül három hónapja Dexter, aki a STATUES hangmérnöki munkáit végezte, feldobta a témát, hogy ő szívesen beszállna. Azóta megy a számtanulás, ötletelés. Remélhetőleg szeptemberre már készen állunk, és ismét aktívan koncertező banda leszünk.

Van egyébként valami zenekari honlapotok, vagy oldalatok, amit csak én nem találtam meg?

Gábor: Nincsen. Csak két közösségi oldalon vagyunk fönt, amiből ugye egyet már senki sem használ, meg létezik a bandcamp oldalunk. Én részemről nagyon örülök az ilyen oldalak megjelenésének, mivel egy jó weboldalt elkészíteni, karban tartani költséges vagy időigényes feladat, ha magad csinálod. Egy facebook-oldalt meg bárki össze tud rakni fél óra alatt zenével, mindennel. Azért jó lenne egy igényes weboldal, de léteznek ennél fontosabb teendők szerintem egy zenekar életében. És emellett ugye elég földalatti zenéről beszélünk, nem hiszem, bárki is igényelné, hogy nekünk legyen a leginteraktívabb, legszebb felületű site-unk. Gagyit meg már csináltak elegen.

Honnan jött a zenekarnév, illetve a kis kezdőbetű (hogy Nagaarumot idézzem, a "fordított iniciálé")?

Gábor: Az „in-motions” két borítóval jött ki. Az egyiket én rajzoltam a másik egy komplett booklet terv volt, amit Bödecs Andris barátunk készített. Az ő ötlete volt, hogy a tulajdonnevek ellentéteként írjuk a zenekarnevet, ezzel is hangsúlyozva, hogy itt nem magáról a folyóról van szó, hanem valami másról.

Még egy hasonlóan okos kérdés, van annak valami különleges jelentősége, hogy csupanagybetűsek és szóköz nélküliek a számcímek?

Egyáltalán semmi többletjelentése nincsen. Baromi jól néz ki és nem kell programozó zseninek lenni hozzá.

Magyar nyelvű számokban nem gondolkodtok?

A demónkon volt egy félig angol félig magyar nyelvű szám a nyugdíjas rekviem. Ha végre megtanulok franciául, akkor már háromnyelvű dalaink lesznek :) Nekem vannak amúgy számaim megírva, úgy, hogy arra magyarul és angolul is menne a szöveg, így nem is tudom melyiket használjuk majd fel. Mondjuk így, hogy egy hangot sem lehet érteni az énekből, lényegében teljesen mindegy, milyen nyelven írok, többnyire már úgyis mindenki beszél angolul és le tudja könnyedén fordítani, lévén, hogy a számaink nem az atomfizikáról szólnak.

Van kedvenc dalod a Statues-on?

Nekem nincsen. Mindegyik megáll a maga lábán és teljesen más, mint az előtte levő. Ami nagyon kilóg az a TIMEISPASSINGBY, de én azt is nagyon szeretem. Az egyik legrégebbi számunk.
Szövegileg a DEADFRIENDS/STATUES a legfontosabb számomra. Arról az érzésről szól, amikor elveszted azt, aki nagyon közel állt hozzád, és amikor már tudod, hogy nincs rá esély, hogy többet lásd, találkozz, beszélj vele, akkor elkezded keresni az utcán az arcát. és az a legborzasztóbb, hogy rá is találsz más emberekben, és elhiszed egy pillanatra, hogy csak egy átverés, rossz álom volt a szörnyű veszteség. Kicsit nekem e szám köré épül fel az egész lemez.

Van köztetek képzett zenész?

István és én csak magántanárokhoz jártunk egy-egy évet még az elején, amikor gimisek voltunk. Dexter képzett hangmérnök, de konkrét hangszerkezelést nem tudom tanult-e. Szerencsére a dob az a hangszer, amit elég könnyen le lehet szedni más zenékből. Igazándiból erről szól. Mit, hogyan tudsz lelopni a másiktól. Sose vettem oktató dvd-ket, van egy-két dobolásról szóló könyven, őszintén bevallva egyikhez se volt türelmem végiggyakorolni. Azt hiszem ez még autodidakta tanulási módszernek sem nevezhető :)

Olvastam, hogy koncerteken azért lehet találkozni veletek, merre jártatok eddig? És hol volt a legjobb?

Legtöbbet a fővárosban koncerteztünk, de érzékeny szálak fűznek Érdhez, Salgótarjánhoz, Szegedhez és Debrecenhez.
Bárhova elmegyünk, ahol van egy lelkes fiú vagy lány, aki állja az útiköltségünket. Legjobbat nem tudok mondani, de az azért nagyon jó érzés, amikor olyan zenekaroknak nyitod meg az estét, akiket úgy hallgattál addig, hogy ezeket látni se fogod élőben, nemhogy együtt iszogattok reggelig.

Van ennek a műfajnak Magyarországon közönsége?

Sokan éreztették már velem, hogy mi még az undergroundon belül is kívülállónak számítunk. Tehát, ha játszunk egy metal bulin egyáltalán nem fogunk tetszeni mindenkinek, ha egy punk bulin, akkor sem. Abszolút rendszertelenül találunk be az embereknél. Ha koncertenként meg tudunk fogni magunknak 3-4 embert, akkor szerintem elértük ennek a zenének a korlátját. Az nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy amikor Grazban jártunk, körülbelül háromszor annyian nézték végig a bulinkat, míg itthon a „sokat látott” közönségből is többnyire csak a harmada bírja végig.

Van olyan (magyar/külföldi) zenekar, akikkel kifejezetten szeretnétek közös fellépést? Illetve olyan helyszín, ahol egyszer mindenképpen szeretnétek az életben színpadra állni?

Rengeteg zenekar, zenész van, akit nagyon tisztelek és imádok, de inkább az mozgat, hogy az én koncertem jó legyen, illetve, hogy én jól érezzem magamat a másik buliján. Ilyen együttjátszási álmaim ma már nincsenek.
Mondjuk egy földszinti panellakásban, házibulin szívesen játszanék. Ahol mindenki mászik föl a szocreál konyhaszekrényre, borul a lámpa, matracra ugrálnak ki az ablakon az emberek. Valamint szívesen játszanék hullaházban.

Milyen stílusok/zenekarok hatását érzed meghatározónak a dUNA-ra nézve?

Mindig van egy pont, ha egy jó lemezt hallgatsz, amikor rácsodálkozol, hogy ez milyen szép és milyen jó, hogy ez a megoldás eszébe jutott egy embernek. Engem ezek a pillanatok visznek előre. Ez lehet hip-hop, techno, metal. A lényeg, hogy libabőrt okozzon és egy részén a számnak elérjen az ember valamilyen szintű megtisztulást.
Nagyon szeretem az olyan zenéket, amik nem verze-refrén szerkezetre épülnek. Érzed, hogy a zenének van egy íve, és megérkezik valahova. Nem csak topog egy helyben, mint egy rádiós sláger, ami olyan, mintha egy fejbelőtt ember szívmonitorját figyelném.

Mit hallgatsz amúgy mostanában szívesen?

Borzasztó zenéket hallgatok mostanában. Koncerten megnézem az ordítozós, káosz zenekarokat, mert még mindig ez adja a legtöbb erőt, inspirációt, de magamtól már inkább olyan zenéket rakok be, amik kikapcsolnak, és könnyedek. Most például R Kelly a legnagyobb király nálam, meg 90-es évek eleji memphis rap.

Kaptatok már negatív visszajelzést is?

Rengeteget. Sőt általában, aki dicsér minket, az is többnyire egy-két dolgot megjegyez, ami nem tetszett neki. De én a magam részéről sokkal jobban viselem a negatív kritikát, mivel abból többet tanulhatok. Nálunk nyilván legtöbb esetben az énekstílust kifogásolják, mivel se nem hörgés, se nem színtiszta sikítás, inkább valami zaklatott harci ordibálás. Amikor dallamos ének van, az sosincs hangnemben. Szóval úgy az egészről lerí, hogy nem is akarunk megszokott vonalon mozogni. Végülis szerintem sokkal életszerűbb és zeneibb tud lenni egy artikulálatlan kiabálás, mint egy tökéletes technikájú pigelés.

Hogy vettétek fel az anyagot?

Olivér egy művelődési házban dolgozott abban az időben, a próbatermünk is ott volt. A lemezfelvételt azokra a napokra időzítettük, amikor nyári szünet miatt miénk volt az egész épület, így nyugodtan dolgozhattunk a színházteremben. Valószínűleg Magyarország stúdiósainak túlnyomó része megnyalná mind a húsz ujját, ha ilyen környezetben vehetne fel. A felvételek és az utómunkák is Dexter barátunk vezetésével folytak. Masterelésre a Supersize Recording-ban került sor. Elég lusta zenekar vagyunk kiadások szempontjából, ez a része nem igazán mozgatott meg minket. Szeretünk koncertezni, számokat írni, próbálni, de az utánajárást igénylő feladatok nem az erősségünk. Bevallom őszintén. ezért volt az, hogy a lemez feljátszása és megjelenése között ennyi idő telt el. A másik ok az, hogy nagyon sok melót haverokkal csináltatunk meg. Gondolom, nem kell magyarázni, ez miért kerül sok időbe :)

Nekem nagyon tetszettek a régi fotók bandcampen, ezek valamelyikőtök családi fotói? Van valami összefüggés köztük és a zene közt, vagy szimpla hangulatelem? (mondjuk ha a THEBIGCOMPUTER és a sváb(?)ruhás lányok közt van, akkor meg fogok lepődni :D )

Örülök, hogy tetszett az ötlet. A régi fotóknak van egy érdekes hangulata, teljes storyt képzel mögé az ember. Úgy gondolom mindegy is, hogy én milyen történettel kapcsoltam össze a képeket és a szövegeket, számokat, mindenki majd költ magának egy sajátot. Én tudom, hogy melyik számhoz miért tettem az adott fotót, de ez így utólag már csak szimpla belemagyarázás lenne.
De ha már így rákérdeztél szívesen belemagyarázok mindent :)  A szám arról szól, hogy amikor zenélsz, vannak momentumok, amikor szinte elhiszed, hogy valami nálad sokkal nagyobb erő figyel, mozgatja a kezed. Ha jobban megnézed a képet, a jobb oldali kislány fölött látható egy elmosódott kísértetszerű sziluett. Ez volt nálam a kapcsolódási pont

A régebbi bandcampes anyagoknál rajzok is voltak, kinek a művei?

Az „in-motions” borítóját én követtem el. Ez egy anatómiailag teljesen pontatlan félbeszakadt imádkozó testet ábrázol. A másik az Itai Itai válogatásra készült, ezt egy Balázs nevű srác csinálta, többet nem tudok róla. Bár annyit még érdemesnek tartok elmondani eme gyöngyszemről, hogy egy homlokra felcsatolható pénisszel rendelkező szamárfej van a korongra szitázva.

Mik a terveitek a zenekarral a jövőre nézve?

Szeretnénk értelmesebb időközönként megjelentetni kiadványokat és aktívan koncertezni külföldön. Esetleg megcsípni valami jól működő kiadót és turnézni minél többet. Most Dexter beszállásával úgy érzem új lendületet kaptunk zeneileg és nagyon vad számokat fogunk írni. Már ez alatt a pár próba alatt keletkezett pár számötlet, ami egy picit még az eddigi vonalnál is furább, agytekertebb.

Van olyan kérdés, amire szívesen válaszolnátok, csak én elfelejtettem feltenni? :)

Miért nem használtok autotune-t a stúdióban? :)

Köszönöm a válaszokat. Üzensz még valamit a Fémforgács olvasóinak?

Vegyetek sok levegőt és hagyjatok nekem is későbbre!