Válasz boymester üzenetére:

Egész jól össze lett foglalva a dolog, nekem csak az arányok nem tetszettek a szórakoztató és szellemi terméket előtérbe állító zenekarok között, ugyanis sokkal több van az utóbbiból, mint 99,9%. Csak nem ismerjük őket, mert nincs kiadójuk és nincs menedzsment...:) De viccen kívül, a föld alatti szelet sokkal nagyobb, a mainstream a jéghegy csúcsa, amit láthatsz egy luxushajóról, a valódi nagyság felfedezéséhez viszont alá kell merülni...

Hé!
Én a szórakoztató terméket gyártóak jelenlétét becsülöm 99,9%-ra a mainstreamben. Tehát a mainstreamben jelenlévő művész bandák arányára mondtam, hogy 0,1%.
--
Nagaarum YouTube Csatorna

Egész jól össze lett foglalva a dolog, nekem csak az arányok nem tetszettek a szórakoztató és szellemi terméket előtérbe állító zenekarok között, ugyanis sokkal több van az utóbbiból, mint 99,9%. Csak nem ismerjük őket, mert nincs kiadójuk és nincs menedzsment...:) De viccen kívül, a föld alatti szelet sokkal nagyobb, a mainstream a jéghegy csúcsa, amit láthatsz egy luxushajóról, a valódi nagyság felfedezéséhez viszont alá kell merülni...
--
Youtube csatorna

Ezzel a fajta megközelítéssel teljesen azonosulni tudok!
Vagy hogy idézzem Zolit: "Pontosan!"

Nem pontosan.
Nyilván nem tilos fizetni a reklámért.
Csak az arányokat nem árt figyelembe venni. Semmi nem fekete és fehér, ez a két alkotói kategória sem az...
A rendellenes mondjuk az, hogyha valaki többet költ promóra, mint a családjára, vagy a turnék kedvéért hagyja veszni az emberi kapcsolatait. A család és a barátok többet érnek, mint a hírnév.
Persze elő lehet adni azt, hogy ebben a szakmában a siker az akarat erejének a függvénye, de szerintem inkább az önzésé. "Imádok a színpadon állni", "tízezer embernek játszani felemelő" - hallani időnként.
Ez a szakma arról szólt mindig is, hogy meg kell találni azt a feleséget/férjet, aki elviseli, hogy egy hónapig nem látja a párját, és bevállalja, hogy a kölykök egy fél apával/anyával nőnek fel.
Régen, amíg nagy pénzeket lehetett a zenéből szakítani, ez visszajött anyagiakban (ami nem minden, de a feleség legalább otthon tudott maradni a gyerekekkel). Ma viszont nincsenek már nagy pénzek a zenészek számára, így a dolog egyre nehezebb.
Hány zenész jelenti be mostanában, hogy kész, befejezte, mert nem bírja anyagilag? A nagyok közül!
Nos, ők a józan rétege ennek a zenei cirkusznak.
Aki meg rajongóként azt kántálja, hogy de a rock és a metal az élő előadás miatt az, ami, az egy kicsit gondolja át azt is, amit leírtam. A koncertek nem annyiból állnak, hogy kiáll a kedvencünk, bulit csinál, aztán a világon semmi dolga. Ma már nagyon nem így megy.
De mint mondtam, semmi gond. Az a zenész, aki nyafog, és szidja a világot, hogy nem tud megélni a zenéből, keressen egy tisztességes állást, éljen meg abból, és zenélgessen amellett.
Az egóból a hírnév iránti vágyból könnyebb visszavenni egészséges esetben, mint a kenyérszelet vastagságából...
Persze így nem leszünk világhírűek, de akinek ez a cél, az inkább törje össze a gitárját...
--
Nagaarum YouTube Csatorna

Ha valaki az első kategóriába tartozik, akkor csak magának alkot? Mert ha igen, akkor a világ szemében nem is létezik. De ha nem, akkor a szellemi termékét közzé kell, hogy tegye - akár ingyenesen is. Akkor pedig az elérhetőséget nyilvánosságra kell hoznia, közzé kell tennie, azaz reklámoznia kell. Attól meg már csak egy lépés, ha úgy reklámozza, hogy fizet is érte, vagy tesz érte valami ellenszolgáltatást. Így át is kerültünk a második karámba.
Szerintem nem olyan nagy az eltérés a két csoport között.

Az írás viszont nagyon jó, mert elgondolkoztató. Kell bizony az ilyen!

Pontosan!
--
Dark Mother, Mother Divine!