Az Alexandra Records kiadásában ismét elérhető a '90-es évek meghatározó csapatának, az egyébként ma is (ismét) aktív Sex Action-nek első három albuma, illetve egy összefoglaló DVD-t is kiadtak.
Most az 1994-es Mocskos élet lemezről lesz szó.
Azt elöljáróban le kell szögezni, hogy mind a banda, mind pedig az első három album kultikus státuszba került, ha a honi keményzenei történelmet vizsgáljuk.

Igazából nehéz írni egy ilyen mára már-már klasszikusnak számító anyagról. A régi motorosok (ezt most akár szó szerint is érthetitek) biztosan ismerik, akik meg később érkeztek, azoknak meg több okból is érdemes megismerkedni vele. Az egyik nyilván a már említett kultikus státusz, de ezek a dalok nem is véletlenül lettek azok.
Szóval megpróbálom néhány mondatban összefoglalni a korai (első három) Sex Action albumok jellemzőit. Semmiképp nem kell egy agyonbonyolított zenére gondolni. Itt a lényeg véleményem szerint mindig is az érzésen, meg P.navadász Szasza (itt még Wolfchild) szövegein volt. Ezek az ismertetőm apropóját adó albumon is a sex, pia, rock and roll van a középpontban, valamint a gengszterek, a gettó is képbe kerül.
Azonban érzésem szerint itt már a gettós/gengszteres dalok kissé előrevetítették a változást, a negyedik lemez zenei és szövegi "megújulását", ami annak idején okozott némi értetlenséget, meglepetést a Sex Action táborban.

Az igaz, hogy nincs agyonbonyolítva a zene, de azért vannak finomságok bőven. A jól elhelyezett és hangsúlyos női vokálok jól egészítik ki Szasza nem világbajnok, de igencsak karakteres hangját. Vagy vegyük Matyi (bocs, Electirc Joker) gitározását, amiben ott a blues, a rock, de akár fel lehet fedezni a korábbi bandájának (F.O. System) hatását is. Az alapozásról pedig Miksa, avagy Mikki the Kid és El Scorpio, azaz ahogy most ismerhetjük Gangsta "Döglégy" Zoli gondoskodik. S, ha már finomságokról volt szó, a dalokban színezésképp ott a herfli (Ferenczy György), a zongora (Hirleman Berci), vagy épp a fúvósok (trombita, szaxofon), ráadásul "stratégiailag" jól elhelyezve.


Az ilyen újrakiadásoknál szokás valami extrát is hozzátenni az anyagokhoz, így nem értem, hogy miért nem fordítottak gondot a kiadvány vagy legalább a borító felturbózására? Hisz nem volt akkora nagy szám, hogy ne lehetett volna valamivel kiegészíteni valamivel (fotók, pár gondolat a dalok születéséről, stb). Vagy lehetett volna előásni valami koncertfelvételt esetleg.
Ettől eltekintve gyűjteménybe való anyag, ami megérdemelte az újrakiadást. A pontozástól pedig ez alkalommal talán el is tekintenék.