Suhanckorom (egyik) meghatározó zenéje volt a Mátyás Attila nevével fémjelzett F.O. System. Egyetlen lemezük alapmű, s máig szívesen hallgatom. A Sex Action, majd Action-beli munkásságát még nagyjából követtem, majd az Agnus Dei valahogy elkerült. Egészen a 2007-es Mélyen lemezig nem nagyon kísértem figyelemmel.
Az a lemez akkor eléggé megfogott, s furcsállottam is, hogy csak online lehetett beszerezni, értsd: Matyi weboldaláról bárki letölthette, akár veszteségmentes formában is. Most viszont ez a lehetőség - talán csak egyelőre - megszűnt, mivel az új lemez mellé megkapjuk ezt is végre kézzel fogható formában. Erről - most legalábbis - sokat nem írnék, bár ez is megérne egy külön írást. Legyen elég annyi, hogy az egy egységes, a korábbi anyagainak lenyomatát is őrző anyag, amit jó érzés végre kézzel foghatóan is a gyűjteményben tudni.
A friss lemez is viszi tovább, azt amit Matyi és társai (Bense Sándor - basszusgitár és Koltay Tamás - dob) a Mélyen albummal megalapoztak. Igaz a dobok mögött most Gerő Balázs ül. A 2007-es anyagon a billentyűkért Háry Péter, most pedig Varga Zoltán felelt.
Van itt önéletrajzi ihletésű nóta az Úgy, mint régen képében (szerintem legalábbis), ami némileg még a Sex Action-ös dolgaira is visszautal. Van elektronikusabb wave-es cucc, van, ami a merengősebb dolgokat hozza. De úgy gondolom valamennyi eddigi korszakát fel lehet ismerni az F.O. System-től kezdve a The Cult-jellegű dalokon át a Mélyen lemeznél elcsípett fonál folytatásáig. Matyi nem tud és nyilván nem is akar kibújni a bőréből.
A lemez - számomra - legnagyobb slágere az Üres szavak. Ezt nagyon eltalálták, s a női vokál (Vasvári Viki) is sokat dob rajta.
Azután tudok még kedvencet választani, hisz a Vége a mesének és a kvázi címadó Mindig újra kezded is kerek, jól megírt témák, s akkor a szövegekről még nem is beszéltem. Mert Matyiéknak van mondanivalója, s nem a megmondós, szájbarágós módon teszik.
A lemez grafikai megjelenítése amúgy egyfajta minimál jellegű, de a tartalomhoz, annak hangulatához illik, a hangzás meg tuti, de hát a saját stúdióban nyilván nem kellett nagy kompromisszumokat kötni az idő miatt.
Ha rám hallgattok, adtok egy esélyt a Mátyás Attila Band-nek, hisz két egységes, hangulatos, remek dalokat tartalmazó két lemezzel lehettek gazdagabbak. Erre az anyagra nyugodt szívvel, gondolkodás nélkül adom a pontszámot, ami nyolc és fél.
F.O.System kétségtelenül alapmű. Azóta nem is nagyon fogott meg Matyi munkássága, kivéve az Agnus Dei-t. Ha lehetőséged lesz (és szerintem lesz ), akkor mindenképpen hallgasd meg!
Igaz, az Agnus Dei-t idézi pár helyen az előző, Mélyen lemez, de ez nálam valamiért mégis jobban betalált. Energikusabb, még szebben szól (pedig a Mélyen hangzására sem lehetett panasz...).
Szóval nálam az F.O.System és az Agnus Dei után ez a legjobban sikerült lemeze. --